2008. július 26., szombat

Képek - Holland Park






A Holland Park bejáratánál.









A parkban.







Kyoto Garden - japán kert.















Valahol itt vannak a pávák... :)







Ez is a pávás résznél készült.









Kicsit gonosz a feje a teknőcnek... :) Ez egyébként egy napóra egyik alkatrésze, szintén a Holland parkban található. Ezzel szemben van még egy teknősbéka, és annak a hátán van az "árnyékoló mutató".


Képek - Trafalgar Square





Nelson admirális szobrának lábánál








Ha jól tudom, háttérben a St. Martin-in-the-Fields látható. Voltunk bent is, koncerteket szoktak itt tartani. Akkor is volt egy éppen...








National Gallery

National Gallery és Holland Park

Mivel munka már van, a szabad napokon jöhet a lazítás. :) Így csütörtökön Lindával és Sanyival elmentünk a National Gallery-be, illetve a Holland Parkba.

Huhh, nos a Nemzeti Galéria valami hatalmas. :) A bejáratnál elvettünk egy-egy térképet, és azon pipálgattuk, hogy melyik teremben voltunk, és még melyikben nem. Mikor kb a felénél jártunk, már annyira megéheztünk és elfáradtunk, hogy kimentünk szünetre a nem messze található Leicester Square-re és vettünk valami harapnivalót. Persze én egy nagy hamburgert ettem, ami megint csak csípett. Hiába, itt ez az én sorsom, pedig direkt hangsúlyoztam, hogy normált kérek... Utána következett a második felvonás. :) A kiállítás, akárcsak Londonban a múzeumok többségében, rendszerint ingyenes, csak ha valami nagyon extra van, akkor kell fizetni. Viszont a bejáratnál van egy nagy "persely", amibe szívesen fogadják az adományokat. Összességében tényleg nagyon szép volt, egy-két képet még a szobámba is kitennék. :) Már csak az ára miatt is... :D

Ezután már viszonylag későre járt, így más múzeumba nem érte volna meg elmenni, tehát a Holland Park felé vettük az irányt. Hmmm, nos ez valami gyönyörű. Eléggé szép környéken van, és nagyon jól elrendezték. Van benne egy japán kert, vízeséssel, mindenféle fácskával, kacsákkal. És egy másik részen pedig még strucc is van elméletileg, bár akkor csak a hangját hallottuk, nem jött elő. :( Papagáj viszont annál több repkedett ott mindenfelé. :) Jópofa volt! :)
Továbbá nagyon sok volt az idős ember, akik - gondolom- a kellemes idő miatt kiültek, hoztak magukkal uzsonnát, terítőt, evőeszközt, és borozgattak, beszélgettek. (Nem hajléktalanok voltak, és rendes bor volt náluk... :))

De teszek inkább fel pár képet a szövegelés helyett... :)

2008. július 23., szerda

Az első fizum :)

Bizony... Ez a pillanat is elérkezett! Ma megkaptam az első fizetésemet... :D Ám előtte...

Megvagyok, jól vagyok, elvagyok... De, gondolom sokak nagy bánatára, továbbra sem tervezem, hogy itt fogom leélni az életemet. A helyzet ugyan javult, tehát már az első "sokkon" túl vagyok, de neeeem, nem nekem való hely ez a London. :) Szép, szép... és ennyi. :)

Ez már a harmadik hetem. Egész gyorsan telik az idő... Lassan megszokom a közlekedést, már nem ötször nézek, egyszerre, és mindkét irányba. :) Belejövök abba is, hogy ha a buszra várok, akkor bizony jobb, ha rendesen lengetem a kacsómat, ha jön a 29-es (nekem leginkább az a megfelelő) mert különben hiába a megállótábla, hiába a felfestés az úton, hiába minden, nem fog megállni a vezető. Bár hozzáteszem, eddig még nem volt rá példa, hogy ily módon hoppon maradtam volna. Az időjárás errefelé mostanában szintén remek! :) Nem igazán volt szükségem kedvenc kacsás esernyőmre, talán jobb is. Meg van egy picit nyekkenve, nem tudom, meddig húzza még... :( Viszont a hátsó kertben "napozni" valami isteni. Ezt persze nem úgy kell elképzelni, mint egy strandot... Csak szolidan, nadrágocskában, pólócskában... Közben néha az egyik szomszédtól átburjánzó, óriási tövisekkel felszerelt szederrengetegről lehet gyümölcsöt szemezgetni... Van "feeling"-je... :) Mint korábban említettem, itt az emberek nem fordítanak túl sok időt a kertjükre. Így a tőlünk jobbra lévő ház lakója sem. Azt nem tudom, férfi vagy nő, mert eddig csak egyszer láttam. Hosszú, ősz haja van, és akkor éppen egy létrán, nekem háttal ágaskodott, szedte a cseresznyéjét, illetve ezt inkább átfogalmaznám: szedte a cseresznyefáról azt az aszalt gyümölcsöt, ami még addigra nem rohadt le. De van egyébként egy diófája is, ami olyan magas, mint általában egy diófa, nos annak a tetején fut a szőlője. Biztos sűrűn metszi... Ám a lényeg, hogy már átjött hozzánk a szedre, ami eléggé finom... ;)

Most pedig a munkáról! :) Hm, hol is kezdjem... Szóval eleinte igen nehéz volt a helyzet, mivel elég sokan jönnek nyárra Londonba dolgozni. Persze mindenki előadja magát, hogy évekig itt szeretne maradni, és karriert csinálni, aztán amikor elérkezik a szeptember, akkor előveszik a bőrönd mélyéről a már hónapokkal korábban megvásárolt repülőjegyet, és haza mennek. Így kezdetben voltak nehézségeim, és a szerencsének köszönhetem, hogy most van munkám... :) Mégpedig Personal Assistant lettem... Nah nem egy vállalatnál, vagy irodában... :D És a munka sem papírtologatásból, iktatásból, unalmas gépelésből, vagy egyéb ilyesmiből áll. Az egész úgy kezdődött, hogy pénteken itthon voltam, tévét néztem, és jött egy fickó, aki nem túl kedvesen adta a tudtomra, hogy ő bizony belát a nappaliba, hogy van televízió, de a papírjai szerint mi nem fizetünk érte. Ugyanis itt az a nagy helyzet, hogy minden háztartásnak kötelező valami TV-adót fizetnie. Mivel azonban nekem lövésem sem volt, hogy ez valóban nincs fizetve, vagy mégis hol kellene bármilyen ilyen papírt keresni, felmentem a két cseh lányhoz, hátha ők tudnak erről. Lejöttek és elég parázs vita alakult ki, végül finoman kidobtuk a fickót, aki egy 5 000 fontos bírsággal fenyegetőzött, amennyiben nem adunk neki a helyszínen 1 000 fontot... :) Később jött a "Land Lord", aki csak nevetett az egészen, azt mondta, ne foglalkozzunk ezzel... Mindezek után az egyik lány, Hana kérdezte, hogy még mindig munkát keresek-e, mert amennyiben igen, neki lenne egy ajánlata. Ami pedig a következő: van egy srác, aki tolókocsis. És rá kellene egy héten három alkalommal vigyázni, vagyis három este. 21:00 órára kell odaérni hozzá, másnap délelőtt 11:00-ig ott maradni. Ami esetleg furcsa, hogy 12 órát fizetnek, viszont nagyon jó órabérrel... :) És tekintettel arra, hogy nagyrészt csak alszom... :) Úgy döntöttem, megpróbálom........ :) És sikerült... A program annyi, hogy 9-re odamegyek, beszélgetünk mondjuk éjfélig. Hm, ehhez még hozzá kell szoknom. Egyrészt mivel ugye angolul kell beszélgetni folyamatosan, ami elég fárasztó, meg khm-khm, hát én... akinek 10 órakor már leragad a szeme... Aztán ha este valami gondja van, nyilván nehezen mozog, akkor szól nekem, és én segítek neki. Például ha szomjas, vagy párna kell neki, vagy lámpát kell kapcsolni, vagy tudomisén. Ezt is meg kell szoknom... Nem túl pihentető az alvás, ha éjjel négyszer felébresztenek........ :) Másnap reggelit készíteni, kerekesszéket elővenni, fogmosásban segíteni, dolgokat a polcról levenni, és a kezébe adni. Nahh, semmi fürdetés, vagy ilyesmi... az már a nappali shiftre tartozik. :D Eddig háromszor voltam, a fizetés hetente van, ezért kaptam ma meg kétnapi béremet, a múlt hetit. Egyik este például kitalálta, hogy tegyük rendbe a szekrényét, kidobáltunk egy vagon felesleges ruhát. Ma reggel a bonsai fácskájával voltunk elfoglalva, leszedtük a leveleket, meg növényvédő szert tettünk rá. Szóval összességében nem rossz munka, de csak ideiglenes. Úgy tervezem, hogy amíg bírom a megszakításos alvást, addig csinálom ezt, mert emellett tudok majd iskolába is járni. :) Már abból is kinéztem egyet, legkésőbb jövő héten bemegyek egy próba napra, és ha tetszik, akkor hajlandó vagyok érte pénzt kiadni. :) Így a legvégső kezdési időpont augusztus 4. lehet. A kurzus négyhetes, napi három órával. De ez még odébb van...
A srácról... 23 éves, a neve Farhan Mian. Londonban született, de pakisztániak a szülei, elég komolyan vallásosak, muszlimok. :) Főleg a papa... Megnéztem volna a saját fejemet, amikor egyik éjszaka mentem ki a konyhába, és éppen ott imádkozott a földön, egy külön kis szőnyegen. Vicces lehettem, ahogy ráeszméltem, hogy valami korábban nem látott dolog szerveződött az egyébként tágas konyha közepére. Hirtelen vissza akartam fordulni a szobába, de akkor már késő volt, észrevett. :D De nem csinált belőle ügyet, még mosolygott is. :) És egyébként elég rendesek. Mint általában náluk, a család elég nagy... Ezt szintén volt szerencsém megtapasztalni szombaton. :) Az volt az első napom, így korábban találkoztunk, hogy megismerjük egymást... Nappal egy Matthew nevű srác, és Hana váltják egymást. Illetve persze vannak éjszakás műszakjaik nekik is. De visszatérve... Mivel szombat hétvége, ilyenkor mindenki Farhanéknál van. Egy kamionnyi gyerek, és két Ikarus busznyi felnőtt. Nagy főzés volt aznap, persze engem is megkínáltak. Korábban Matthew felhívta rá a figyelmemet, hogy csak úgy magamtól ne nagyon nyúlkákjak a hűtőbe, ami természetes, de ha megkínálnak valamivel, fogadjam el, mert halálos sértés a visszautasítás. :) Így mit volt tenni... Fogalmam sincs, mi volt az... Mintha főtt krumpli fel lett volna karikázva, és valamilyen bundába beleforgatva, de a bunda nagyon érdekes volt, nem hagyományos rántott húsos. Csak köménymagszerű dolgokat véltem benne felfedezni. :) Öööö, megkóstoltam, és hmmm... finom volt. Ezt csak úgy magában eszik, egy kis ketchuppel. Aztán jött a sokk. Szerintem kicsit piros lett a fejjem, és kerekedett a szemem, mert 10 másodpercen belül ott termett (ha jól tudom) Zara egy hatalmas korsó vízzel. Hogy fűszeres volt az étel, ööö, enyhe kifejezés... :) Nagyon durván csípett. És meg kellett enni mindet... Szerencsére a gyomrom nem fájt utána, de azóta igyekszem elkerülni a konyhás szituációkat. :) Bár a család nagyon vallásos, Farhan nem... :) Imádja a koncerteket, a fiatalos dolgokat, a whiskeyt, a vörös bort, az éttermeket, és minden ilyesmit. Úgyhogy összességében jófej. A többi pedig majd elválik... :)

A fizum nagyobb részét be is tettem a bankszámlámra, hogy ne legyen már olyan árva. :) Szóval a munkával jelenleg itt tartok! :) Az iskoláról is meséltem... Úgyhogy akkor most talán ennyi... Ez a rész nem lett valami összeszedett, köszönhetően a kevés alvásnak, és a mostani kései órának... Utólagos elnézést mindenkitől... :)

2008. július 19., szombat

Képek - Hampstead Heath





A tónál







London az említett parkból. Rengeteg nevezetességet lehet látni... Ugye? :)

























Ezt kaptam!:) Saját készítésű és nagyon jó illata volt. ;)



2008. július 18., péntek

Szösszenetek

Hűűű, már nagyon régen nem meséltem semmit, úgyhogy azt hiszem itt az ideje. :) Persze semmi extra vagy egetrengető dolog nem történt azóta, de egy-két apróságot leírok. :)

Nos voltam egy újabb Parkban (képek későbbb). Igen, nah, Tiziano mutatta... :P Elég messze van tőlem, annyira, hogy én északon vagyok és középen, az a park pedig északon és nyugaton. De az itt messzinek számít, jó? :) Már a hármas zóna, aminek annyira nem örültem, mert az én Oysterem metróra 1-2-es zónára jó, buszra persze mindre, de hát ki akar két órákat buszozni, hogy egy városon belül eljusson akárhová is... Ám végülis nagy szerencsém volt... ;)

- Egy kis kitérő: Oyster kártya itt olyan, mint otthon a bérlet. Lehet többfélét venni, van ami egy hétre szól korlátlan utazásra, van ami egy hónapra korlátlanul, van ami olyan, mint otthon egy feltöltőkártyás telefonban a sim kártya, teszünk rá egyenleget, és akkor azt töltögetjük, amikor pedig felszállunk a buszra, a gép levon annyit, amennyiért utazni lehet az adott járművön. Nekem a legelső van, amit hetente töltök, és korlátlanul utazgatok vele adott zónákon belül. -

A szerencse annyiból állt, hogy ez még múlt szombat reggel történt, és sajnos műszaki probléma volt, így lehalt az Oyter rendszer. Annyira, hogy aki aznap használta a kártyáját, annak tönkrement, így az enyém is. Viszont az összes kapu nyitva volt mindenhol, szabadon átengedve a jónépet az utazás minden örömének... Úgyhogy ingyen kószáltam a hármas zónában. :) A hely neve egyébként, ahol voltunk Hampstead Heath. Nagyon szép, eléggé "jó környék", ami azt jelenti, hogy szebbnél szebb angol ruhákban szebbnél szebb kutyusokkal szaladgáltak ott az emberek. Bácsik szoknyában, nénik puccos kis esernyővel... :) Nagyon szééép volt... :) Egyébként ez a park, talán fogalmazhatok úgy, hogy egy dombon fekszik, emiatt viszonylag jól rálátni Londonra. Készítettem is két képet, amin több nevezetesség felfedezhető. ;) Amúgy rengeteg mókus van itt! :) És nem félnek az embertől... Városi guberálós mókusok, a kukák környékén fogócskáznak, és ha zacskózörgést hallanak, rendesen kunyerálnak. :) A cseresznyéért például még a fél métert is bevállalják...

Persze aztán a kártyám másnap és harmadnap sem működött, így az lett az eredménye, hogy egy metrós bácsitól kaptam egy nyomtatványt, amire mindent, de mindent rá kellett írni magamról, már éppen csak a súlyomat nem, és egy másik metrós bácsi ezért cserébe adott egy új kártyát. :)

Közben Isabellel egyre jobban megértjük egymást. Szegény talán már unja, de állandóan nevetek rajta... :D Még mindig gondjai vannak a szavakkal, de amit tudok, azt megtanítok neki. :) És mivel általában ez úgy megy, hogy megyünk valahová, magyarázok neki, és ugye látom, hogy nem érti szegény, gyorsan körülírom a dolgot, persze azt sem érti... Akkor megpróbálom megmutatni, ha van olyan a közelben. Utána ő megpróbálja kimondani, de mivel leírva nem látja, eléggé más lesz az eredmény... De azért haladunk, én érzem, hogy jó úton járunk. :)

A minap voltunk futni a Finsbury Parkban. Mostanában elég jó volt az idő, így Isabel rávett - persze nem kellett sokáig győzködnie -, hogy "ekszöszájz, ekszöszájz", vagyis mozogjunk már valamit. :) Indulás előtt pár perccel beállított Tiziano, és velünk tartott, mint néző, én pedig a parkban lévő futópályán körözgettem kedves szobatársammal. Ez idáig rendben volt, ám mikor végeztünk, Tiziano közölte, hogy a fickó, aki nappal a pályán van, elbúcsúzott tőle, és mondta, hogy majd másszunk ki a kerítésen. Hahh... :) Szegény Isabel... kiakadt, mert a kerítés kb két és fél méteres, ő maga pedig úgy 140 cm. :) De aztán megoldottuk a dolgot, minden bátorságát összeszedve csak kijutott ő is. :) A legközelebbi futásnál már nem volt ilyen gond, mert nem a pályán futottunk, hanem konkrétan a parkban, mivel nem túl apró, debella fiatalemberek amerikai fociztak a füvön... :) Egyébként ezen a helyen szintén sok a mókus és a kacsa. Igényes park, gépekkel takarítják a betonozott utakat, és estefelé sok magányos srác sétálgat ott. Gondolom dealerkednek......

Jajj, és szerintem az új kedvenc boltomról még nem is beszéltem!!!! :) A neve Morrisons, hát valami csúcs. Nagyon jó édességek vannak, és nagyon jó áron. Mindig van valami egyet fizet, kettőt kap akció (ez a kedvencünk Isabellel:)), vagy egy fontért lehet elvinni az amúgy másfélbe kerülő dolgokat. Továbbá rendes ennivalók is vannak, úgyhogy azóta csináltam ám rizst! :D És nem ám ilyen tasakosat, hanem rendeset, szépen fedő alatt párolgatva, felöntögetve... :) Ugye Anya most büszke vagy rám? :))) Még a végén tényleg fel fogok nőni! :) Köretnek a fiúk kitalálták, hogy egyek hozzá csigát... Múltkor megint gyűjtöttek párat, és csináltak belőle pörköltöt. :S Most már tudom, milyen a csigapöri szag... Inkább kihagytam, de azt mondják, olyan mintha csirke lenne... Undi volt, még látszott a testén a mintája... Először vízbe kell tenni, hogy kibújjon a házából, különben aztán majd nem lehet kiszedni, utána jól felforralni őket, és kész is az alapanyag. Grrr... :D De visszatérve, nem ám ilyen gyorskaján élek, hanem főzögetek. Chef ugyan még nem vagyok, de... :)

Tegnap voltam az Oxford Streeten... Iszonyatos mennyiségű embertömeg. Leginkább ezzel jellemezhető. Amin jót nevettem, az egy Primark nevű hely volt, ez egy bevásárlóközpont jellegű dolog, kétszintes, de az egész egyetlen bolt. Leginkább ruhák (vicces holmik tömkelege), lakástextíliák vannak, és mi más? Hát emberek... Bár ezt nem csodálom, amikor hét pár zoknit két fontért meg lehet venni, vagy nadrágot háromért... Nah igen, a minőség az már más tészta. :)
Időközben voltam a bankban a kártyámért, másnap megérkezett postán a PIN kódom, úgyhogy már lovacskás dombornyomott kártyám is van. :)
És ha már posta... Itt szombaton is jár a postás... A levél, amit az én drága, egyetlen Anitám csütörtökön postára adott nekem, szombaton meg is érkezett. :)

A házi bácsi továbbra is aranyos, és nagyon szépen beszél angolul, de nem örülök neki, hogy kitalálta, hogy újra kellene csempézni a földszinti zuhanyzót még ezen a héten. Így az most használaton kívül van, a régi csempéket már le is szedték. :( Csak az emeleti fürdőt lehet használni, ahol a maradiság valami csúcs. Nincs zuhany, csak kád. Nincs keverőcsap, csak külön hideg, és külön meleg víz. Ejjj... Sokkhatás van minden este. :) És tömeg... Mikor ki a gyorsabbb...

Tegnap nem is aludtam valami jól, illetve nem tudtam elaludni. Remélem, hogy ez csak most volt így, mert megtapasztalhattam, hogy Isabel egy picit horkol. :) Nah jó, annyira nem picit, de azért annyira sem, hogy ha egyszer elaludtam, akkor utána már nem ébredek rá fel... Bár arra sem, hogy ötkor felkel, és elmegy... De akkor is... :] Szééép este volt... :)

:)

2008. július 15., kedd

Képek - Én, én, én ... és London :)





Trafalgar Square.








Nórival a National Gallery előtt.










Trafalgar Square.










Trafalgar Square.








Nórival a double deckeren.









Big Ben.







A Westminster hídon, háttérben a London Eye.

2008. július 10., csütörtök

Képek - Vegyes





Szép felhők! ;)







Van, amiben még gyerek vagyok... És? :)











Ezt csinálta nekem Isabel... :)








;)






Ez csak úgy az utca... Green Lanes.







Double decker.

Képek - Szoba



Szoba... Ez Isabel ágya, meg egy ablak, meg akasztós szekrény, meg fiókos szekrény. És bőrönd... :)







Ez az én ágyam. És az új huzatom! :D Hát nem édes? :)










Szekrény és tükör. Meg kuka.

Nagy nap

Nagy, mármint a mai... :) Bent voltam a Cityben, és igen, végre eljutottam addig, hogy !RAGYOGÓ NAPSÜTÉSBEN! megnéztem ezt-azt. Előtte pedig bankszámlát is tudtam nyitni! Háháháháhá... De előtte a tegnapról...
Rossz volt, nagyon rossz.. :( Egész nap esett az eső, aztán nem jött a busz sem, végül már felszálltam egy olyanra, amelyikről azt sem tudtam, hogy hova megy... De végül nem tévedtem el. Viszont közben olyan megállapításokra jutottam, mint:
Az angolok, vagyis inkább az angollá válni akaró itteni bevándorlók
a.) igazából nem is az angolok, hanem a skótok a példaképeik, és sajnálják a pénzt az esernyőre
b.) igénytelenek – ezt meg tudom erősíteni -, és nem bánják, ha teljesen eláznak
c.) akklimatizálódtak, és vízlepergetővé váltak
d.) vagy egyszerűen csak hülyék, és nem érdekli őket az eső.

Valamint szerencsére csupán csak megfigyelésből, és nem tapasztalatból fakadó tanács: ha pocsolyák vannak az úton, ne sétálgass a járdán. A buszok, illetve autók direkt arra mennek, hogy minél jobban felcsapjanak. Szép látvány… :)

Nos tovább nem is részletezem, rossz volt, nagyon rossz... :(

Aztán ma... Mint említettem, csodás napsütés volt, éppen egy bankszámla nyitáshoz megfelelő. :) Előző este ki is néztem a Lloydnál egy fiókot, illetve többet is, volt ami közelebb volt, de fogalmam sem volt, hogy lehetne oda eljutni, így maradtam a biztosnál, Covent Garden metrómegálló, amely azon a vonalon van, ami az én kis otthonom felé jön (Piccadily Line). Szóval találkoztam ismerősömmel a metrómegállónál, és nekivágtunk a Citynek. Rövid térképforgatás után odataláltunk a fiókhoz. :) És igen! Itt nem kell sorszámot húzni!! Ki van írva, hogy melyik pult - vagyis azok inkább ablakok -, szóval ablak a kassza, a többi az ügyfélszolgálat. És lehet szépen sorakozni. Beálltunk, sorra kerültünk, elmondtam szép angolsággal, mi járatban vagyok, megkérdeztem, milyen papírok kellenek, előszedtem, ami nálam volt, és újabb igen! A hölgy is magyar volt!! :D Úgyhogy nincsenek kétségeim affelől, hogy mindent tudok a bankszámlámról. :) Nagy mázli! :) Nagyon kedves volt, egy külön irodában beszélgettünk, kb. két óra volt. Ő 10 éve él már itt, férjhez is ment, itt tanult, miegymás. Keddre meglesz a kártya, mehetek érte! :) Úgyhogy ezer hála és köszönet Timea Bearnek!! :)
Utána pedig szétnéztünk! Felültünk egy double deckerre, persze az emeletre; elmentünk a Trafalgar Square-re; megnéztük a Big Bent és London Eye-t. :) Nagyon jó volt, de hihetetlenül elfáradtam... :) Majd teszek fel képeket is, ezzel a művelettel igen elmaradtam... De igyekszem!! :S

Nos most ennyi erről... :)

2008. július 8., kedd

Úgy amúgy...

Egyébként nincs semmi extra... Tegnap az idő horror volt. Ha otthon ki vagyunk akadva egy záporon, akkor szerintem egy olyan eső után, mint ami tegnap itt volt, tuti mindenki bunkerba menekülne. És mindazt volt szerencsém nem itthon átélni. Kicsit elmentem a környékre Tizianoval csavarogni. Nah nem mondom, hogy haza érkezésem után meg tudtam volna mondani, hogy merre voltunk, de azért láthattam ezt-azt. Voltunk például a Finsbury Parkban. Fantasztikus, hogy milyen forgalmas utak övezik, mégis mennyire csendes.
Ma viszont le a kalappal, remek, kicsit szeles, de azért napsütéses idő volt. Hihetetlen, de a helyi újságok ezeket tényleg viszonylag pontosan tudják előre jelezni. A tegnap reggeli lapban például aznapra esőt mondott, mára napsütést, és láss csodát, tényleg. :) Persze nem nehéz, ha minden napra írnak csapadékot, akkor sem tévednek...

Jó is, hogy így alakult, mert ma legalább tudtunk haladni. Lindával és Sanyival, a magyar párral indultunk neki délelőtt, hogy szétnézzünk, mi újság állás terén. Úgyhogy metrózhattunk, és buszozhattunk. És hahh, nem tévedtünk el! :) Oksa, egyszer továbbmentünk két megállóval, mire észbe kaptunk, de ez benne van a pakliban szerintem még Pesten is. (Illetve velem már fordult elő régebben... Ciki?:))
Vagy három irodába bementünk, az egyikben valóban elég segítőkész volt a nő, holnap kilencre mehetünk interjúra vissza. Csitti-fitti cuccban, ami annyit tesz, hogy fekete nadrág, fekete cipő, fehér ing, és CSOKORNYAKKENDŐ! :D Csini... nekem olyan még nincs... ha lesz, ígérem felkerül majd ide egy kép rólam, amint azt felvettem... :D A másik két hely semmilyen volt... Viszont az egyikben belebotlottunk egy magyar fiúba, aki szintén állást keres, tegnap érkezett. :) Jött velünk tovább.
Voltunk ám ma egy JobCentre-ben is. Nah ott annyi munkát kinyomtattam. De nagyon jó! Vannak ilyen nyomkodós gépek, mint az ügyfélszolgálatokon a sorszámhúzók, különböző adatok alapján lehet szelektálni, hogy milyen állásokat szeretnénk megnézni, és ezután rengeteget kidob. Mindezek olyanok, amelyek a környéken találhatóak, úgyhogy érdemes a lakóhelyünkhöz legközelebbibe bemenni. Nos azokat ki lehet nyomtatni, sőt még telefonok is vannak, amelyekről ingyen fel lehet hívni a helyeket. Nagyon jó! Persze nem mondom, milyen arcok voltak még ott. :)

Jaaa, igen, azt talán még nem is meséltem. Annyira aranyos ez az Isabel, hogy csak nah... :) Vasárnap készített nekem ebédet!!!!! Teljesen meglepődtem, amikor jött be a szobába, és két tányér volt a kezében. Először csak azt hittem, hogy sokat eszik, ami furcsa is volt, mivel kb 140 cm, de hát ki tudja, hogy megy ez Dél-Amerikában. :) De aztán a kezembe nyomta az egyiket... Sült krumpli és valami szendvics volt, de nagyon finom. Pirítósból, sonkából, sajtból, salátából, stb.. :) Le is fotóztam... Majd mellékelem. Valamint még a szobáról, és az új ágyneműmről is... Nagyon komoly! :D

Képek - Barbecue party




Szobatársammal, Isabellel. Balra Linda, a magyar lány, mögöttem pedig két dilis látható még. :]








Az emeleti ablak, benne Marco. :]








Anita kedvéért;)
Marco, Marc (a spanyol fiú), és két barátjuk. :)






Én és ....

A félreértések elkerülése végett: Marco szereti, ha fotózzák. :)






Barbacue party

Hol is hagytam abba? :)


Vasárnap... Nos valóban volt barbecue-party a lakótársak szervezésében. :) Mivel többen is invitáltak, ezért bár nem az elejétől, tehát nem 6-tól, csak kb. 7 körül mentem ki. Isabel jött velem. Így volt szerencsém már majdnem mindenkit rendesen is megismerni. A két cseh lány viszont nagyon titokzatos. Őket nem láttam most sem. A tesójuk, a harmadik cseh, aki ugye fiú, nos ő ott volt, a neve 'Jizsi', persze arról fogalmam sincs, hogy kell ezt leírni... :)

A buliról... Volt ott minden, félig megsütött, bár számomra még mindig nyers hústól kezdve sangriáig, minden. Még csiga is... De tényleg! Az udvar végén van valami tároló, előtte volt egy leborított vödör, alatta pedig egy edény, tele csigával. Undorító... :) Nah mindegy, szerencsére azt nem sütögette senki. Azonban nem csak mi, lakók voltunk jelen, hanem még a srácok barátai is, akik javarészt olaszok. Itt dolgoznak mindannyian, ki hosszabb, ki rövidebb ideje. Volt köztük szakács, pincér, pizzasütő (hmmmm:)), stb.. Az olasz lakótársam neve egyébként Marco, a spanyolé pedig Marc. Vagy talán fordítva... :) A lényeg, hogy mindkettő hallgat mindkettőre... :D


Az udvar közepén található valami szalonnasütőféle dolog, abba tettünk faszenet, rá egy rácsot, így akinek, pölö nekem, túl nyers volt még a hús, ott egy kicsit "piríthatta". :) Így viszont már nagyon finom lett, fogalmam sincs, hogy hogyan fűszerezték.


Lévén hogy ez egy party volt, természetesen volt alkohol is. Mint írtam, vettek sangriát, azt beleöntötték egy nagy vödörbe, Marc belefacsart egy vagon narancsot, és darabolt almát is. Majd onnan meríthetett magának, aki akart. :) Kihagytam, csupán az illendőség kedvéért ettem belőle egy kis almát. :)


Kb. egyig voltunk kint, az eső hol szakadt, hol nem. De ezt is megoldották, mert valahonnan szereztek egy nagy kék ponyvát, és azt kifeszítették az asztal fölé. Összességében tehát jó volt, jól éreztem magam, és elég sok emberrel tudtam is beszélni. :)

Képek - Fairfax Road






Képek - Ház


2008. július 6., vasárnap

Képek - Repülés és Luton


Ez még Budapest felett készült. Amint látszik: ablak mellett ültem, a gép bal oldalán, a szárny mögött valamivel.




Jégvirágos ablak. Cseppet hideg lehet odakint...







Már Angliában. :)



A következő három kép már Luton. Szerintem nagyon jó ötlet, és ez Londonban is így van, legalábbis amerre eddig én voltam, hogy az útra szép nagy, fehér betűkkel fel van festve, merről várható forgalom. Okos! :)







Vasárnap

Mivel iszonyatosan rossz idő van, ma nekiveselkedem, és feltöltöm a képeket! :) Elviekben úgy volt, hogy belvárosi nézelődés lesz a program, ám az ablakon kitekintve jobbnak láttam, ezt máskorra tenni... :S

Az éjszaka egyébként jól telt, végig tudtam aludni, pedig a konyhai kuka tartalmából ítélve a lakótársaim még sokáig ébren lehettek, mert tele volt sörösdobozzal. :) Nah persze nem kerestem benne semmit, hanem kilátszott... :P Reggelire virslit ettem, ilyen előre csomagoltat. Ma láttam egy húsboltot az utcán, de igencsak furcsán nézett ki, inkább nem vállaltam be. Nincs szükségem rá, hogy már az elején összeszedjek valami gyomorpókot. :) Szóval ma felsétáltam az utcán, mármint északi irányban a Turnpike Lane-hez. Van ott egy nagyobb csomópont, metrómegálló, és sok-sok bolt. Azon túlhaladva pedig van egy nagy pláza. Oda is bekukkantottam, de arról nem nagyon van mit mesélni. Egy pláza. Mozival, boltokkal, emberekkel. Ami esetleg érdekes, hogy az utcán lévő mobiltelefonos boltok márka szerint vannak, mint otthon, viszont a plázában együtt (gondolom) bérelnek egy üzletet, és felosztják egymás között. Egy pult O2, egy pult Orange, stb..

Ma vettem egy sim kártyát végre, úgyhogy már nem vagyok úgy elanyátlanodva. :) Nem Vodafone-os. :( Olyat szerettem volna természetesen:), de ööö, nos nem igazán jó. A telefonok olcsóbbak náluk, de alapból fel kell tölteni 10 Ł-tal a hozzá kapott kártyát, a percdíjak pedig gagyik. :( Inkább az O2-t választottam. Itt még a nemzetközi irányba küldött sms is annyi, mint egy itteni számra, és tuti kis tarifáik vannak. :) Nekem kellett aktiválni, semmi papírt nem kértek hozzá, csak a keresztnevem kezdőbetűjét, és a vezetéknevem. A hozzá vásárolt feltöltőkártya miatt a sim-et ingyen kaptam, a "feltöltőkártya" maga pedig csupán egy nyugta volt, az alján a számokkal.

Aztán még számomra új volt, hogy a gyümölcsöt sem kilóra adják, hanem darabra, legalábbis ezeknél az utcai árusoknál. 4 db barack 1Ł, 6 db kivi 1Ł, egy tál szőlő 1 Ł, egy edény banán 1Ł, stb.. Úgyhogy jól jön a súlyérzék, mert akkor nagyobb tálnyit lehet haza vinni. :)

Ma viszonylag sokat beszélgettem Isabellel is, kíváncsi volt, hogy honnan jöttem, van-e férjem :D (a kis naiv), mivel foglalkoztam. Nem mondom, hogy láttam rajta, hogy mindent megértett, de igyekezett! :) Ő egyébként ilyen babaúszást oktatott Medellinben, a szülővárosában. Kaptam tőle egy ilyen térképet, amin rajta vannak a metróhálózatok, úgyhogy egyre jobb véleménnyel vagyok róla. :)
Sőt, ma újabb két házbéli fiatalemberrel találkoztam. Kiderült, hogy a 3 cseh lányból egy fiú. :) Vele futottam össze reggel a konyhában, és utána felbukkant egy másik srác is. Ő az egyik abból a két személyből, aki hiányzott még, hogy a 9 fő meglegyen. :) Szóval az összetétel: a magyar házaspár, a kolumbiai szobatársam, 2 cseh lány, és egy cseh fiú, egy spanyol fiú, egy fogalmam sincs milyen nemzetiségű fiú, és én. :)
Ma állítólag barbecue party lesz 6-tól a kertben. Mert az is van ám itt! :) Mondjuk ha ilyen marad az idő, akkor nem tudom. Lehet, hogy teniszt kell nézni a nappaliban. :) Jah, kb 800 csatorna van... De tényleg, több, mint 800.

:)

2008. július 5., szombat

Első nap

:)



Mivel is kezdjem? Hm, először is megérkeztem, egy darabban. Elég simán ment a dolog, még az első repülés sem volt probléma...



Persze hogy ne legyen olyan egyszerű, a magyar sim kártyámat valószínűleg a Ferihegy területén hagytam, talán valahol ott, ahol ki kell pakolni a zsebeket, és átvilágítják a táskákat. Vagy még arra tippelek, hogy Gyuri kezében maradt, amikor én guberáltam a táskámban. Úgyhogy Gyuri? :)

A lényeg, hogy most átélhetem, milyen az, amikor valakinek nincs telefonja. Gáz... :) Előre meg kell mindent beszélni, mikor találkozunk, hol, stb.. De legalább csend van...



A beszállásra két másik magyar lánnyal vártam, akik szintén azon az irodán keresztül jöttek, amelyiken én. Mindketten 17 évesek, és nyelvsuliba járnak, abba, amelyiket először én is kinéztem (TTI School). De nem ültünk egymás mellett a gépen, mert mindannyian ablaknál szerettünk volna lenni. Így mellettem egy kissrác és az apukája ült. Magyarok voltak, de a megközelítőleg 8 éves kisfiú egy angol regényt olvasott, valamint hol angolul, hol magyarul beszéltek... :)



Az érkezéssel minden rendben volt, a "hazaszállító" taxist is viszonylag hamart megtaláltuk. Attilának hívják, nagyon jófej! :) Kiderült, hogy korábban volt egy Vodafone boltja! :D :D :D :D Nah ez adott bőven témát... Utána minden rosszat elmesélt Londonról, amit fontos tudni. :) Úgyhogy a kb. háromnegyed órás út alatt sikerült jól beparáztatnia. A lehető legrosszabbra is felkészültem szállás-, illetve környék ügyileg. Hogy szemetes a város, sok a külföldi, nincs senki tekintettel semmire, elhanyagolnak mindent, igénytelenek, stb.. Először a másik két lányt vittük el a lakóhelyére, mert ők elvileg egy házban laktak volna. Volna... Aztán jött a meglepetés, mert amikor ajtót nyitott egy nő, közölte, hogy oda bizony csak az egyikük mehet... Végül mindketten bementek, de később kiderült, hogy utána egyikőjüknek át kellett mennie egy másik házba. Remek szervezés... :) Nos azt a lakást belülről nem láttam, de eléggé lehangoló volt. Akárcsak az utca... Furcsa rucik, furcsa arcok. És nem csak azért, mert idegenek. :( Ijesztő volt...

Nos engem vitt tovább Attila, túl sokat nem is mentünk, mikor megérkeztünk az én új otthonomba. Eléggé megörültem, mert lényegesen jobban nézett ki minden. És nem Anita, nem a buszsávban lakom. :) Nem is tudom, hogy került a googlemaps-on oda az a "busz" felirat, mert ebben az utcában nem jár. :) Visszatérve, szépen bekopogtunk, és egy magyar lány nyitott ajtót. Kilencen lakunk itt elméletileg... Ebből velem együtt három magyar. Ez elég jónak számít, mert ahova az egyik velem utazó került, ott csak egy van, aki nem az. Szép... Eddig találkoztam a két magyarral, aki egyébként egy házaspár, egy hete vannak itt, és két hónapra jöttek. A másik pedig a szobatársam, a már sokat emlegetett Christina Isabela Lopez. :) Talán így kell leírni a nevét. :) Öööö... hát nem találta el senki a nemzetiségét, mert nem spanyol, hanem kolumbiai. Ő egy hónapja van itt, valószínűleg egy évig marad, azt hiszem. Azért csak hiszem, mert nem valami egyszerű vele kommunikálni. :) Úgyhogy én ezt vettem ki a szavaiból, de hogy ez tényleg így van-e, csak a jóisten tudja... :) Amúgy aranyos, 25 éves, szerintem nagyon csendes. Vagy egyszerűen csak fél beszélni. De már kaptam tőle egy Danone Activiát... Szerintem jóban leszünk. :) Persze igazán akkor lopja majd be magát a szívembe, ha valami olyat is ad, amiben van HÚS. :) Majd célozgatok rá... :) Ujjal mutogatva... :D Egyébként igazságosan elosztotta a szekrényt, ugyanannyi fiók jut mindkettőnknek... És rendben tartja a holmiját...

A többiekkel nem találkoztam, de állítólag még három cseh lány lakik itt. Igen, tudom, ez így még mindig nem kilenc, csak hát... :) Másokról nem beszéltek nekem.



A házról... kétszintes, az emeleten még nem voltam. Szerintem nem is sokat leszek, mert az én szobám a földszinten van. Rend van, meg ilyesmi. Bár a szobám ajtajának állapota olyan, mint amit már Chuck Norris párszor berúgott, a többiről nem nagyon tudok olyan megdöbbentően rosszat mondani. Persze jót sem, hiszen ki tudja, lehet, hogy három nap múlva kezemben marad a kilincs, rám zuhan az a csodálatos lámpát körülölelő stukkószerű akármi a plafonról, vagy eldugul a WC. Amúgy a konyhával sincs gond. Tény, hogy még csak futólag jártam benne, de első ránézésre az is oksa.



Miután letettem a bőröndöm, kicsit MSNeztem. Valóban van WiFi, és valóban nagyon jó. :) Majd a webkamerával kiderül, mennyire gyors. De eddig a netezéshez tökéletes volt.



Utána találkoztam Mónival és Lillával, a két útitársammal. Egy kicsit császkáltunk, vettünk Oyster kártyát, amivel utazhatunk mindenfelé, majd megláttunk egy remek boltot, ahol minden 1 Ł. De tényleg minden... A nagy autómakettektől kezdve, a tudomisén hány tekercses WC papírig, minden. Nagyon durva! Ráadásul még olyan akciók is voltak, hogy ha az ember hármat vesz, akkor is csak 2 Ł-ot kell fizetnie. Jól bevásároltam, vettem tusfürdőt, sampont, balzsamot, fogkrémet, még párnát is. :) Élelmiszer terén viszont sajnos chipsben, csokikban, sütikben kimerült, így azt mellékeltem. A kedves pénztáros néni egy majdnem teljesen kettészakadt 10 Ł-ost akart nekem visszaadni. Ennyire hülyének nézek ki? :) Nah jó lehet, de akkor is, ne már... :) Jól kicseréltettem vele... Utána felszálltunk egy buszra, és elmentünk egy Tescoba. Már ha azt annak lehet nevezni. Itt komolyan veszik a "legkisebb is számít" mottót... Hihetetlenül kicsi volt. És őszintén szólva nem is túl olcsó. Itt is nyomják a Tescos termékeket, plusz természetesen olyan dolgokat, amikről fogalmam sincs, hogy mik. Csak álltam a felvágottaknál és néztem... Végül vettem valami virsliszerűt... :)



Apropó busz! Mintha csak Pesten lennék. Tömeg, nyomor. Tetézi a dolgot, hogy össze-vissza mindenhol megáll. Ahol éppen valaki int egyet a kezével. És amit még nehéz lesz megszokni, ezt már előre látom, hogy ugye nem csupán az autók mennek az ellenkező oldalon, de a buszok is (-ezt bámulatosan kilogikáztam:)). Így számomra mindig a nem várt oldalról jöttek, és a nem várt irányba mentek tovább. :)



Utána haza sétáltam, kipakoltam a bőröndből, most írom ezeket a sorokat.

Holnap bemegyünk a citybe.



Összességében eddig jól érzem magam, de persze van egy csepp honvágyam. :) Nah jó, legyen két csepp... De remélem, megszokom majd itt. Nagyon sok a török, a pakisztáni, az arab, meg persze a néger, kíváncsi leszek a belvárosra...



Ám az az érzés ma felerősödött bennem, hogy egy évnél tovább biztosan nem maradok............