Az első fizum :)

Bizony... Ez a pillanat is elérkezett! Ma megkaptam az első fizetésemet... :D Ám előtte...

Megvagyok, jól vagyok, elvagyok... De, gondolom sokak nagy bánatára, továbbra sem tervezem, hogy itt fogom leélni az életemet. A helyzet ugyan javult, tehát már az első "sokkon" túl vagyok, de neeeem, nem nekem való hely ez a London. :) Szép, szép... és ennyi. :)

Ez már a harmadik hetem. Egész gyorsan telik az idő... Lassan megszokom a közlekedést, már nem ötször nézek, egyszerre, és mindkét irányba. :) Belejövök abba is, hogy ha a buszra várok, akkor bizony jobb, ha rendesen lengetem a kacsómat, ha jön a 29-es (nekem leginkább az a megfelelő) mert különben hiába a megállótábla, hiába a felfestés az úton, hiába minden, nem fog megállni a vezető. Bár hozzáteszem, eddig még nem volt rá példa, hogy ily módon hoppon maradtam volna. Az időjárás errefelé mostanában szintén remek! :) Nem igazán volt szükségem kedvenc kacsás esernyőmre, talán jobb is. Meg van egy picit nyekkenve, nem tudom, meddig húzza még... :( Viszont a hátsó kertben "napozni" valami isteni. Ezt persze nem úgy kell elképzelni, mint egy strandot... Csak szolidan, nadrágocskában, pólócskában... Közben néha az egyik szomszédtól átburjánzó, óriási tövisekkel felszerelt szederrengetegről lehet gyümölcsöt szemezgetni... Van "feeling"-je... :) Mint korábban említettem, itt az emberek nem fordítanak túl sok időt a kertjükre. Így a tőlünk jobbra lévő ház lakója sem. Azt nem tudom, férfi vagy nő, mert eddig csak egyszer láttam. Hosszú, ősz haja van, és akkor éppen egy létrán, nekem háttal ágaskodott, szedte a cseresznyéjét, illetve ezt inkább átfogalmaznám: szedte a cseresznyefáról azt az aszalt gyümölcsöt, ami még addigra nem rohadt le. De van egyébként egy diófája is, ami olyan magas, mint általában egy diófa, nos annak a tetején fut a szőlője. Biztos sűrűn metszi... Ám a lényeg, hogy már átjött hozzánk a szedre, ami eléggé finom... ;)

Most pedig a munkáról! :) Hm, hol is kezdjem... Szóval eleinte igen nehéz volt a helyzet, mivel elég sokan jönnek nyárra Londonba dolgozni. Persze mindenki előadja magát, hogy évekig itt szeretne maradni, és karriert csinálni, aztán amikor elérkezik a szeptember, akkor előveszik a bőrönd mélyéről a már hónapokkal korábban megvásárolt repülőjegyet, és haza mennek. Így kezdetben voltak nehézségeim, és a szerencsének köszönhetem, hogy most van munkám... :) Mégpedig Personal Assistant lettem... Nah nem egy vállalatnál, vagy irodában... :D És a munka sem papírtologatásból, iktatásból, unalmas gépelésből, vagy egyéb ilyesmiből áll. Az egész úgy kezdődött, hogy pénteken itthon voltam, tévét néztem, és jött egy fickó, aki nem túl kedvesen adta a tudtomra, hogy ő bizony belát a nappaliba, hogy van televízió, de a papírjai szerint mi nem fizetünk érte. Ugyanis itt az a nagy helyzet, hogy minden háztartásnak kötelező valami TV-adót fizetnie. Mivel azonban nekem lövésem sem volt, hogy ez valóban nincs fizetve, vagy mégis hol kellene bármilyen ilyen papírt keresni, felmentem a két cseh lányhoz, hátha ők tudnak erről. Lejöttek és elég parázs vita alakult ki, végül finoman kidobtuk a fickót, aki egy 5 000 fontos bírsággal fenyegetőzött, amennyiben nem adunk neki a helyszínen 1 000 fontot... :) Később jött a "Land Lord", aki csak nevetett az egészen, azt mondta, ne foglalkozzunk ezzel... Mindezek után az egyik lány, Hana kérdezte, hogy még mindig munkát keresek-e, mert amennyiben igen, neki lenne egy ajánlata. Ami pedig a következő: van egy srác, aki tolókocsis. És rá kellene egy héten három alkalommal vigyázni, vagyis három este. 21:00 órára kell odaérni hozzá, másnap délelőtt 11:00-ig ott maradni. Ami esetleg furcsa, hogy 12 órát fizetnek, viszont nagyon jó órabérrel... :) És tekintettel arra, hogy nagyrészt csak alszom... :) Úgy döntöttem, megpróbálom........ :) És sikerült... A program annyi, hogy 9-re odamegyek, beszélgetünk mondjuk éjfélig. Hm, ehhez még hozzá kell szoknom. Egyrészt mivel ugye angolul kell beszélgetni folyamatosan, ami elég fárasztó, meg khm-khm, hát én... akinek 10 órakor már leragad a szeme... Aztán ha este valami gondja van, nyilván nehezen mozog, akkor szól nekem, és én segítek neki. Például ha szomjas, vagy párna kell neki, vagy lámpát kell kapcsolni, vagy tudomisén. Ezt is meg kell szoknom... Nem túl pihentető az alvás, ha éjjel négyszer felébresztenek........ :) Másnap reggelit készíteni, kerekesszéket elővenni, fogmosásban segíteni, dolgokat a polcról levenni, és a kezébe adni. Nahh, semmi fürdetés, vagy ilyesmi... az már a nappali shiftre tartozik. :D Eddig háromszor voltam, a fizetés hetente van, ezért kaptam ma meg kétnapi béremet, a múlt hetit. Egyik este például kitalálta, hogy tegyük rendbe a szekrényét, kidobáltunk egy vagon felesleges ruhát. Ma reggel a bonsai fácskájával voltunk elfoglalva, leszedtük a leveleket, meg növényvédő szert tettünk rá. Szóval összességében nem rossz munka, de csak ideiglenes. Úgy tervezem, hogy amíg bírom a megszakításos alvást, addig csinálom ezt, mert emellett tudok majd iskolába is járni. :) Már abból is kinéztem egyet, legkésőbb jövő héten bemegyek egy próba napra, és ha tetszik, akkor hajlandó vagyok érte pénzt kiadni. :) Így a legvégső kezdési időpont augusztus 4. lehet. A kurzus négyhetes, napi három órával. De ez még odébb van...
A srácról... 23 éves, a neve Farhan Mian. Londonban született, de pakisztániak a szülei, elég komolyan vallásosak, muszlimok. :) Főleg a papa... Megnéztem volna a saját fejemet, amikor egyik éjszaka mentem ki a konyhába, és éppen ott imádkozott a földön, egy külön kis szőnyegen. Vicces lehettem, ahogy ráeszméltem, hogy valami korábban nem látott dolog szerveződött az egyébként tágas konyha közepére. Hirtelen vissza akartam fordulni a szobába, de akkor már késő volt, észrevett. :D De nem csinált belőle ügyet, még mosolygott is. :) És egyébként elég rendesek. Mint általában náluk, a család elég nagy... Ezt szintén volt szerencsém megtapasztalni szombaton. :) Az volt az első napom, így korábban találkoztunk, hogy megismerjük egymást... Nappal egy Matthew nevű srác, és Hana váltják egymást. Illetve persze vannak éjszakás műszakjaik nekik is. De visszatérve... Mivel szombat hétvége, ilyenkor mindenki Farhanéknál van. Egy kamionnyi gyerek, és két Ikarus busznyi felnőtt. Nagy főzés volt aznap, persze engem is megkínáltak. Korábban Matthew felhívta rá a figyelmemet, hogy csak úgy magamtól ne nagyon nyúlkákjak a hűtőbe, ami természetes, de ha megkínálnak valamivel, fogadjam el, mert halálos sértés a visszautasítás. :) Így mit volt tenni... Fogalmam sincs, mi volt az... Mintha főtt krumpli fel lett volna karikázva, és valamilyen bundába beleforgatva, de a bunda nagyon érdekes volt, nem hagyományos rántott húsos. Csak köménymagszerű dolgokat véltem benne felfedezni. :) Öööö, megkóstoltam, és hmmm... finom volt. Ezt csak úgy magában eszik, egy kis ketchuppel. Aztán jött a sokk. Szerintem kicsit piros lett a fejjem, és kerekedett a szemem, mert 10 másodpercen belül ott termett (ha jól tudom) Zara egy hatalmas korsó vízzel. Hogy fűszeres volt az étel, ööö, enyhe kifejezés... :) Nagyon durván csípett. És meg kellett enni mindet... Szerencsére a gyomrom nem fájt utána, de azóta igyekszem elkerülni a konyhás szituációkat. :) Bár a család nagyon vallásos, Farhan nem... :) Imádja a koncerteket, a fiatalos dolgokat, a whiskeyt, a vörös bort, az éttermeket, és minden ilyesmit. Úgyhogy összességében jófej. A többi pedig majd elválik... :)

A fizum nagyobb részét be is tettem a bankszámlámra, hogy ne legyen már olyan árva. :) Szóval a munkával jelenleg itt tartok! :) Az iskoláról is meséltem... Úgyhogy akkor most talán ennyi... Ez a rész nem lett valami összeszedett, köszönhetően a kevés alvásnak, és a mostani kései órának... Utólagos elnézést mindenkitől... :)