Nincs cím

Csak két említésre méltó dolog történt azóta:

1. Láttam egy balesetet élesben. Mit mondjak, remek volt... A buszmegállóban álltam, vártam, kiírta a tábla (jah igen, ezt még nem is mondtam, szóval a megállók többségében van egy jelzőtábla, ami folyamatosan kiírja, hogy hány perc múlva, és melyik busz jön. De még a világ végén is... Elég jó kis találmány, és összetörve még egyet sem láttam. Talán mert mindenki fel bírja fogni, hogy ez neki is jó...), szóval tudtam, hogy 6 perc múlva jön a 29-es. Erre egy nagy csattanás, odanéztem, és hamar felfogtam, hogy ajjajj, egy motor csúszik felém az úton, még mindig, még mindig, még mindig, és huhhh, végre megállt. Rajta pedig két ember, bár akkor már inkább alatta voltak... A sztori röviden annyi volt, hogy a motor szabályosan ment, egy autó pedig szabálytalanul megfordult az úton a záróvonalon át, és elcsapta a motorosokat. Aki utóbbit vezette, hamar felpattant, visszaült a motorra és a kocsi után ment, ami persze gyorsan elhagyta a helyszínt az eset után. A másik srácnak viszont nyílt seb volt a lábán... Grrr... Gyorsan odébb álltam, mások már hívták is a mentőket. :S

2. A másik dolog igazán kedvemre való: van egy magyar pékség tőlem nem messze! Hmmm... és van ám ott minden szép és jó, kánaán! :D Gyorsan vettem somlói galuskát, meggyes-mákos rétest, és még valami mákosat... Mindegy, csak mák legyen... Ööö... persze a hazai más, de istenien esett! :D És az is tény, hogy a somlói galuska iszonyat módon drága itt, vagyis én sokallok másfél fontot egy viszonylag elég kicsi adagért. De egyet vennem kellett! :)

Amúgy ennyi, hétvégére valószínűsíthető program egy kis Camden Town (londoni városrész, mint valami piac), valamint vasárnap és hétfőn (utóbbi is munkaszüneti nap lesz) nagy karnevál lesz Notting Hill-ben, lehet, hogy oda szintén elnézünk.

Húú, most ennyi, mert hulla vagyok... :S

Ami azóta történt...

Több újabb élménnyel is gazdagabb lettem az elmúlt hét során, melyek a következőek:

A hét elején túl sok izgalmas dolog nem történt, iskolában voltam, tanulgattam ezt-azt, Isabellel bevásároltunk... Utóbbi vicces volt, "nyertünk" egy doboz ingyen mosóport. :D Mégpedig úgy, hogy a buszon leültünk, és nem sokkal később az előttünk ülő hölgy mosolyogva hátra adott egy Morrisons-os szatyrot, benne a dobozzal... Mi először csak néztünk rá értetlenkedve, aztán hamar kapcsoltunk, hogy valaki más hagyhatta ott, csupán a nő azt gondolta, látva, hogy a mi kezünk is tele van Morrisons-os zacsikkal, hogy a miénk, csak persze ott felejtettük... :) Mondanom sem kell, szépen megköszöntük az ajándékot, és a többihez csaptuk... :)

A hétvége már színesebben telt, ugyanis Tiziano egyik testvére, a legkisebb huga, Valentina eljött Londonba pár napra. Így pénteken elmentünk a Regent's Parkba, mely azonnal elnyerte nálam az eddig látottak közül az ezüst érmet. :) (Az arany még mindig a Holland Parké.) Viszonylag a nagyobbak közé tartozik, természetesen van tava, lehet csónakázni sok-sok kacsával, hattyúval, meg egyéb tollas élőlénnyel. Különlegessége még egy nagy szakasz, ahová rózsák vannak ültetve. Kb. 400 fajta, úgyhogy ha valaki odáig van érte, hát rajta... :) Amit még én láttam az egy mesterséges szigetecske és egy miniatűr vízesés. Viszont tényleg szép hely ám! ;) Utána a Buckingham Palota felé vettük az irányt, ahol iszonyatosan sok embert látthattunk ismét, ha eddig esetleg még nem untuk volna meg... :S Végül pedig a Westminster Cathedral-t iktattuk be, mint végállomást.

Szép nap volt, kellemesen fárasztó. Valentina nagyon aranyos, egyetemre jár jelenleg Olaszországban. Sajnos angolul nem nagyon beszél, mivel nekik otthon nem kötelező nyelvet tanulni. Elég durva, meglepett... :) Ám egy olasz-angol, angol-olasz szótár segítségével jól elbeszélgettünk. :)

Szombaton Tiziano nappali shiftes volt, így úgy egyeztünk meg, hogy kettőre megyünk a tesójával abba az étterembe, ahol dolgozik. Így előtte volt alkalmam futni egyet Isabellel, ésésésésésésés igen! Sikerült - bár hozzáteszem, nem nagyon kellett győzködni, - rávennünk Jiri-t, hogy jöjjön velünk! :D Ő ugye a cseh srác. Remek volt... És ezen a reggelen kezdődött el a nagy evés napja is! :) Isabel talált valami boltot, ahol tudott venni olyan ételeket, alapanyagokat, melyekből olyasmi ételeket lehet főzni, mint amilyeneket ők szoktak Kolumbiában. Persze mindjárt leszögezte, hogy ezt kell majd megkóstolnom, abból kell majd ennem, stb.. Így szombaton készített reggelit, ami nekem inkább már uzsonna volt (11 óra körül). Tény, hogy annyira azért nem ellenkeztem... :D Tulajdonképpen rántotta volt, benne kukoricával, szalámival, sonkával, sajttal, és mellé valami kenyérpótló dolog, de nem tudom, mi. :D A tetején tuti, hogy sajt volt. De ízlett... :) Utána rohantam South Kensingtonba az Il Giardino nevű étterembe. Mivel éhes ugye nem voltam, bíztam benne, hogy ha valami - a neve alapján - sajtos dolgot eszem, akkor az nem lesz túl nagy adag. Tévedtem... Bár gondolhattam volna, hiszen addigra mindenki tudta az étteremben, hogy jövünk, így a chief különösen odafigyelt. :) Ismét teleettem magam, plusz desszert: eredeti olasz pannacotta, tiramisu és valami pudingos gyümölcskosár. A kiszolgálás pedig Tiziano által volt hibátlan. Ejhh... Az idő hipp-hopp elszaladt, egy kis pihenés után éjszakai városnézésre mentünk hármasban. Most már kijelenthetem: a Trafalgar tér ki van világítva... :) Nem tudom meddig, de mikor kb 10 körül arra jártunk, elég szép volt. :) Majd teszek fel képeket... Elmentünk a belvárosi kínai részre is, nos nem túl nagy. A város nevezetességein kívül pedig még rengeteg érdekes embert csodálhattunk meg... Nem tudom szavakba önteni, nem gondoltam volna, hogy ez elő fog velem valaha fordulni. Olyan ruhák, és olyan csizmák olyan sarokkal... Eszméletlen... Nevetséges... Rusnya... Később még megnéztük a London Bridge-et. ;)

Hm, még nem írtam nagyon sokat... úgyhogy elmesélem a hazafelé utamat! :D A busz a Trafalgar térről indul. Úgyhogy akkor még volt hely... Időben úgy 1 óra 40-45 percet kell elképzelni. Holott ez a nappali csúcsforgalomban sem több egy óránál... Kb. háromnegyed óra volt, míg az első 6 megállót megtettük a városban, ami szombat éjszaka tele van riksázó idiótákkal. Utóbbi azért, mert ezek vadállatok. Általánosságban nincs velük semmi bajom, de amikor a forgalommal szemben tekernek, és a busz, valamint az autók miattuk nem haladnak, össze-vissza dudál mindenki, fék-gáz-fék-gáz-fék-gáz... Gáz! Mikor innen végre kikeveredtünk, az ablakon kifelé bambulva lettem figyelmes arra, hogy a hang, ami bemondja, hogy milyen megálló jön, (meg még a következőket: mindenki mindig tartsa magánál a holmiját; mindenki legyen óvatos, mert a környéken sok a tolvaj; stb..) nos ez a hang túl gyakran emlegette a "Finsbury Park Station" kifejezést. Nézem a kiírást: "a busz célállomása megváltozott, az új végállomás: Finsbury Park Station". Ehhez még annyit kell tudni, hogy ez jóval azelőtt a megálló előtt található, ahol nekem le kell szállni... Azt hittem felrobbanok... A sofőr egyszercsak kitalálta ezt, és megváltoztatta a végállomást... Hihetetlen! És tényleg, a parknál le kellett szállni a buszról... És várni egy másikat... Grrr...

Otthon kicsit lenyugodtam, mert Isabel a nappaliban aludt, gondolom tévézett. Mivel elsőre nem tudtam felébreszteni, rajzoltam egy vigyorgós fejet a talpára... :) Kiéltem a művészi énem. :D Után jobban megráztam, de a remekművet csak másnap mutattam meg neki. De nem utált, csak kicsit! :D

Vasárnap megint korán keltem. :S Ekkor már hulla voltam. De azért elmentünk a Természettudományi múzeumba. Szokásos hétvégi embermennyiség... Szokásosan az öregek lökdöstek a legjobban... De láttam a dínós részt!! :) Sajnos a kistesó (24 éves...) megint nem érezte jól magát, már szombaton is rosszul volt, így ő haza ment, én meg Tizianoval elmentem egy étterembe, amiről egy könyvben olvasott korábban. A hely nagyon egyszerű berendezésű volt, és mindent lehetett kapni, ami organikus. Ez tömören összefoglalva: organikus sajt, organikus kenyérfélék, organikus víz, organikus dudvák, organikus a levegő, az asztal, a pohár, a lámpa... Organikus! :) Nah jó befejezem... Szóval én egy nagy sajttálat kértem, nem is bántam meg, egyet leszámítva mindet meg bírtam enni. Tiziano valami nem tudom mit, de azon volt bacon is. Azt én ettem meg, kell a fehérje, én még fejlődő szervezet vagyok. :) És valami vörös bort is kért, imádja. Próbál engem is tanítgatni, hogy melyik a jó, meg miért. De nem vagyok túlságosan fogékony az ilyesmire. :D Majd egyszer, talán... :)

Utána még vettünk egy pólót 18 fontért... 18 font... egy gagyi pólóért... A testvére viszi haza ajándékba egy barátjának. De akkor is... 18 font... Egy Hard Rock Café-s pólóért... Egyáltalán így kell leírni? Ami komoly, hogy mikor be akartunk menni a boltba, egy srác ott járkált fel-alá, és megkérdezte, hogy milyen nemzetiségűek vagyunk és hányan akarunk bemenni... "Nem látsz vagy nem tudsz számolni, hogy hányan vagyunk?" - gondoltam magamban. Áhh... és a bejárat mellé oda volt készítve ilyen kis elválasztó oszlop+szalag, arra az esetre, ha túl sokan lennének... Akkor ott kell várakozni a kedves vásárlónak... Lehet, utóbbit otthon is be kellene vezetni!!! :D :D

Közeledve a végkimerülés állapotához az esti mozira és csavargásra már nemet mondtam, és otthon pihentem. :)

Röviden ennyi!

Jajj de igen! A szombati tortám! :D Marco-ék megint főztek, illetve sütöttek. Szombaton este, nagy rohanásban voltam, és Marco mondta, hogy várjam még meg a sütit, amit csinál. Említettem is neki, hogy amikor valami ilyesmit készít, én sosem kapok belőle, mert akkor este vagy dolgozom, vagy valamerre csavargok. Így mondta, hogy rendben, tesz nekem félre, és másnap reggel valóban ott volt a hűtőben a polcomon az isteni nutellás süti! Egy fél tepsinyi! :D Nyam-nyam... :D

Mozi :)

Yesssss... Voltam moziban! :D A legutóbbi hétvége csúcspontja! :D Úgyhogy most mesélek, milyen is itt a 'cinema'. :)

Az úgy volt, hogy megbeszéltük Tizianoval, hogy elmegyünk valamikor moziba, és mivel vasánap szabadnapja volt, hát erre esett a választás. Előtte megint valami zöld helyre akartunk elnézni, de mivel szakadt az eső, csak a Finsbury parkig jutottunk. Utána irány Wood Green, a bevásárlóközpont, és az ott fellelhető mozi. :) A jegyekről... Nem éppen olcsó mulatság... Egy felnőttnek csúcsidőben, ami hétvégére és hétköznap 17:00 utánra tehető, 7, 40 font. Diákoknak 5 font körül van, ám nem emlékszem pontosan... Mivel még volt 40 percünk a film kezdetéig, szétnéztünk egy-két boltban, semmi érdekes nem történt. Aztán elindultunk a terem felé. Egy hölgyike kedvesen letépte a jegyünkről a számára aktuális részt, és mondta, hogy hanyasba kell mennünk. Ami lényeges: ebben a plázában a mozitermek a föld alatti részen találhatóak. Minden terem bejárata fölé ki van írva, hogy melyik film megy bent éppen, és az mikor kezdődött. Egy szinten van egyébként az összes, egy olyan szinten, ahol a nézőkön, és a szemetet összeszedő alkalmazottakon kívül senki nincs... Ami mit jelent? :) Ha kijöttem az egyik filmről, akkor mehetek is a következőre... :D Hihetetlen... (Igazad volt, Sanyi!!!;)) No persze ezt nem játszottuk el akkor, majd legközelebb, ha nagyon ráérek, és jól felpakoltam a hátizsákom elemózsiával... :))) Egyébként azt sem nézték meg, senkit nem érdekel, hogy mit viszel be...
Jajj és még valami... Itt olyan nincs, hogy egy nagydarab figura ül a helyeden, mivel itt a jegyeken a film címén és a teremszámon kívül nincs más infó. Mindenki oda ül, ahova akar... :) Úgyhogy az első, illetve az erősebb győz... :D
Amúgy a Múmia 3-at néztük meg, és mily meglepő, rengeteg dolgot megértettem... :) Úgyhogy ebből a szempontból igen pozitív volt az élmény! :) Viszonylag sokan voltak, mármint többen, mint Pesten, de azért nem volt nagy tömeg. És hogy otthon sok a reklám a filmek előtt? Hahhh... nevetséges! :) Itt 16:10-kor kellett volna elkezdődnie a filmnek, ehelyett 16:37-kor írkálták ki a "12 éven aluliaknak nem javasolt" dolgot...

Utána elmentünk egy olasz étterembe igazi olasz pizzát enni. ;) Nyami... ha így haladok, igen husi leszek, mikor haza megyek! :D
Öööö... még sétáltunk egyet, később pedig, éjjel 1 körül még elmentünk a Trafalgar térre. Készítettem pár képet, de nem nagyon volt kivilágítva a hely. Nem tudom, hogy azért, mert már későn értünk oda, vagy azért, mert nem is szokták. Mindenesetre ha az utóbbi, akkor elég fura...
Olyan 3 körül értem haza, úgyhogy ma hulla is voltam. Persze mentem ma is iskolába ám! ;) Hazafelé jövet pedig találkoztam a buszon egy régi miskolci ismerőssel... :D Kicsi ez a London... :D :D

Nos röviden ennyi... Ma akartam cipőt venni, de ami tetszett, abból csak 7-es volt, az pedig nagy. :( Megőrülök, eddig nem vettem még semmit itt magamnak. (Ruhára gondolok...) Egyszerűen nem találok olyat, ami tetszik, és felveszem, és még úgy is tetszik... Rendben, az olyan kommenteket nem kérem, hogy bennem van a hiba... :) Előre is köszönöm! :) Nah majd talán legközelebb sikerül...

:)

Múzeum, iskola, egyéb

Újra itt... :) Ami azóta történt:

Múlt héten szombaton Lindával, Isabellel és Sanyival nagy múzeumlátogató napot tartottunk. A Tudományos Múzeumban kezdtük, háááát... Az első szint még eléggé érdekes volt, ott mindenféle autók, vonatok, turbinák voltak. Utána viszont az egész átalakult egyfajta gyerekszigetté. Nem mondom, voltak dolgok, amiket élveztem, de a többsége olyan volt, mintha a hely valami gyermekek készségét fejlesztő óvoda lenne. Mindenféle játékokkal, és információkkal, melyeket Magyarországon az általános iskolában sajátítunk el. Lehet, hogy ez itt elmarad, ezért van az ingyenesség... :) Mivel ugye itt sem volt belépő... A téma egyébként emeletenként más és más volt, úgy mint genetika, jövő, repülők, stb.. Miután ezt bejártuk, átsétáltunk a mellette található Természettudományi Múzeumba. Ez sokkal izgalmasabbnak ígérkezett, végigjártuk a univerzumról, a föld keletkezéséről, és az élővilág kialakulásáról szóló részeket. Azonban itt sajnos elakadtunk. Időnk ugyan még lett volna, ám mivel esett az eső, szerintem minden Londonban tartózkodó túrista úgy döntött, hogy megnéz valami látványos kiállítást... olyan iszonyatos tömeg volt, hogy levegőt nem lehetett kapni. Úgyhogy az állatokról, növényekről és dinókról pont lemaradtunk. :( Majd valamelyik hétköznap megyünk vissza, amikor kevesebben vannak. :(

Utána munka, vasárnap pedig... Barbecue a javából! :) Volt ám sok ismerős arc, akik a legutóbbi alkalommal szintén jelen voltak. Még mielőtt bárki kérdezné, nem, Tiziano most nem jött el, dolgozott... :) De jó sokan emlgették nekem a nevét, ennek "nagyon örültem"... Voltak új figurák, akadt köztük nagyon jófej. Például egy "srác", aki már 11 éve itt él. Nagyon durva, hogy lehet itt olyan sokáig "élni". :) Nos és ami még volt... az rengeteg HÚS... Rettentő mennyiség. Én személy szerint imádom a húst, aki kicsit is ismer, az tudja... De ez, ez még nekem is sok volt. Mindenféle, minden formában. Marha, disznó, birka. És csak sütötték, sütötték, sütötték. A főszakácsok Marc, Marco és egy harmadik olasz fiú volt, akinek a nevét nem tudom megjegyezni, mert túl egyszerű. :) Előételnek egy olasz és egy spanyol specialitást tálaltak. Előbbi mindössze pirított bagett volt, valamilyen paradicsomos, hagymás, oliva olajos és ki tudja milyen fűszeres lével, míg utóbbiban tojásrántotta, főtt burgonya, és csupán hagyma volt. Rétegesen szépen egymásra pakolva, de isteni. Annyit összeettünk akkor este, hogy csak nah. Persze volt megint alkohol is, sangria, benne sok-sok gyümölccsel, no meg rummal. Végül munkamegosztás volt: Linda itta a bort, én ettem a gyümölcsöt. :) Az eső természetesen hol esett, hol nem, de mint múltkor, a fiúk mindenre felkészültek, és megint volt egy nagy fólia, amivel pillanatok alatt fedél került a fejünk fölé. Éjszaka fél kettőig voltunk fent, addigra minden vendég hazaszivárgott, rendet raktunk csoportosan, így reggel mindenki békésen kezdhette meg az új hetet. :)

Hétfőn már voltam iskolában... Jajj hát az valami nagyon izgalmas hely! :) Kriminális némelyik diák... Szerencsére nem vagyunk sokan a csoportban, és magyar rajtam kívül nincs is. Van viszont két spanyol, egy kolumbiai, egy olasz, egy brazil, egy litván, két algíriai, egy egyiptomi, és egy orosz. De utóbbi csak hétfőn volt, mert munkát kapott, és azóta nem jár be... Ami említésre méltó dolog esetleg, hogy a brazil folyton beszél, és dagi, és büdi. Nem szeretek mellette ülni, mert kissé hiperaktív, valamit mindig piszkálnia kell. A füzetemet, a telefonom csuklópántját, a papírjaimat, az ásványvizem palackját, a padot, vagy csak úgy hadonászni a levegőben... Az egyik spanyol, a fiú, nah ő meg a másik... Egyfolytában hangosan elismétli azt, amit a tanár mondott, így ha véletlenül el is találna kalandozni a gondolatom, csak elég rá figyelnem, és egyből képben vagyok. Hm, és ma megtudtam, hogy matek tanár... Jajj...

Egyébként az iskola jó, a tanárom neve Ian, és nem ő az első, de gondot okoz neki a nevem kimondása... :D Kicsit bezavar itt nekik az I és az A betű. :) Folyton felcserélik, amikor kimondják... Nahh mindegy... :) Szóval néha unalmas, hétfőn és kedden például a politika és a választások volt a téma. Nem éppen a kedvencem, de azóta sokkal jobb, újságcikkekkel foglalkozunk, stb.. Úgyhogy tetszik, egy hét már el is röppent. :) Noh és szorgalmasan tanulgatom itthon az órán vett szavakat! ;)

Szerdán, iskola után voltam egy újabb parkban... Hmmm... nagyon szép ám!! A Greenwich nevű városrészben van, onnan, ahol én lakom, jó messze van sajnos, de hihetetlen látványt nyújt. Óriási fák, szintén van egy dombja, mint Hampstead Heath-nek, sőt azzal pont átellenben található. És ebből a parkból rálátni London üzleti negyedére, a Canary Wharf-ra, amit mondanom sem kell, hogy mikor sötétedik, kivilágítanak! ;) Képeket nem készítettem, mert nem volt nálam a gép, nem úgy készültem. :( Tiziano eljött az iskolához, és kiötlötte, hogy menjünk el oda. Utána elvitt egy francia étterembe, jól bevacsoráztunk. :) Ettem kagylót... :D Jó, mi? Én és a tenger gyümölcsei... Hát nem is jött be, persze lehet, hogy az volt a gond, hogy félbeharaptam, és láttam mindent, ami "odabent" van. :) De nem tudom, a szósz vagy mi, amiben volt, az jó ízű volt, de az egésznek az utóíze. Grr... Legközelebb jöhet a béka... :) Olyan egy körül értem haza, de nagyon jól éreztem magam. És még az eső sem esett! :D Juhéééjj! :)

Nos a nagyobb események ezek voltak... Illetve igen... Múlt hétvégén a lakók száma egy rövid időre 10-re emelkedett a házban. Nem örültem neki túlzottan, mert az én dobozos holmijaim, müzlijeim, kekszeim, stb. eledelem a szekrény második polcán vannak, amelyek elérhetőek egy egérnek... Bizony... Valamelyik szomszédnál egérirtás volt, és egy szürke kis lakó úgy döntött, hogy a legjobb lesz, ha nálunk keres menedéket. Ami egy-két napig összejött neki, aztán fennakadt a ragasztós egércsapdában...

Egyik este pedig... :) Hehhem... Megelégeltük a csajokkal (Isabellel és Lindával), hogy mivel a ház előtti kis udvarunkon a kuka mellé le van még téve hulladék, mindenki hozzánk hordja a szemetét, mert azt hiszi, hogy úgysem vesszük észre a nagy lomban, hogy több lett. Nos elhatároztuk, hogy rendet rakunk. A kis műanyag motorral kezdtük, ami kb. egy hétig gazdátlanul hevert az utcán, míg egy reggel már a mi szemetesünkben volt... Egyik este fél 12 körül nekivágtunk a felfedező útnak, hogy hova vihetnénk el a sok holmit. Körbejártuk a környéket, de végül csak a kis motort hagytuk egy bevásárlókocsiban, ami szintén az egyik utca járdáján volt. Csak úgy... :) Másnap beszéltünk a "gondnokkal", vagy hogy is nevezzemmel, hogy esetleg ő elvihetné. Ééééés csodák csodája, meg is tette. Alakulunk! ;)

Képek - Vicces + Primark

Szép lánc... ;)







Szép cipő... ;)








Szép akció... :D









Ez pedig a Primark árukészletének egy része... :)
Bocsánat a képek minőségéért, de telefonnal készültek.



















Primark

Augusztus

Hűűha! Már augusztus van! Fantasztikus! :)

Mivel elég régóta nem írtam, most igyekszem kitenni magamért… Legutóbb a Holland Parkról meséltem. Másnapi programunk a Portobello Road megtekintése volt. Ez egy igen hosszú utca, amit valamikor valaki kinevezett egy piacnak. :) Valószínűleg mindenki, aki Londonba utazik hallott már erről korábban, ugyanis annyian voltak ott, hogy csak nah. A végére hihetetlen volt, hogy egyszer sem veszítettük el egymást a többiekkel. Volt ott minden: ruha, édességek, gyümölcsösök, hot-dogosok, régiségeket árusítók, giccsparádé, és jó sok turista. Venni nem vettünk semmi extrát, kicsit hajazott egy kínai piacra. Amit viszont megfigyeltem, hogy itt persze nem a kínai, hanem a török holmik vannak többségben. :) Még előtte voltunk a Tescoban, ahol volt alkalmunk kipróbálni, hogyan lehet pénztáros nélkül fizetni. Igen vicces… A kasszák helyén ilyen gépek vannak kitéve, ahol megvan szépen a helye a kosárnak, oda ugye azt le kell tenni, és minden egyes termék vonalkódját be kell szépen olvastatni. Utána pedig egyből lehet a szatyrokba pakolni. A végén kiírja a masina, hogy mennyi a fizetendő, és azt be kell dobni. Remek találmány! :D És pontosan vissza is ad. :) Hogy hogy ellenőrzik a csalásokat, fogalmam sincs, mert nem volt alkalmam megfigyelni, de majd legközelebb! :)

Utána dolgoztam, dolgoztam, dolgoztam… Olyan nagyon extra dolog nem is történt velem… Csak pár apróság.

Például a buszon fotóztam egy fiatalembert, akinek akkora lánc volt a nyakában… Nem tudtam kihagyni, még a késelést is megkockáztatva el kellett készítenem azt a képet… :D Fel is teszem a következő bejegyzésemben. :) Apropó busz… Hm, ez a hőség… De talán nem is a meleggel van igazán baj, hanem a sok csadoros nővel, és koszos emberrel. Ez a meleg aztán kihozza belőlük mindazt, amire képesek, már persze szagügyileg. :S A double deckeren utazni például külön utálok, mert 3 vagy 4 megálló erejéig nem szívesen baktatok fel az emeletre, lent persze meg akkora a tömeg. Ami biztos, hogy legalább három babakocsis nő utazik a buszon… Plusz egy ultipartiról hazafelé tartó idősebb csoport is van minden másodikon. Nem vagyok egy nagy ász matematikából, de ki lehet számolni, mi az esélye a „kényelmes” útnak. Az pedig, hogy aki az ajtóban áll, leszálljon, és leengedje a valóban leszállni akarókat, meg sem fordul senkinek a fejében. Mint ahogy az sem, hogy talán meg kellene várni, míg a leszállni vágyók elhagyják a járművet… Kicsit bunkeszok erre… :S Bár tény, hogy kiélhetem magam, ha valakit fel akarok lökni, nos mindig lehet rá okot találni. :)

Tegnapelőtt voltam az Argos nevű boltban. Csak azért emelem ki, mert ez is eléggé különleges. :) Itt nem úgy megy a bevásárlás, hogy bemegyek, ami kell, azt bepakolom a kosaramba a polcról, fizetek és kijövök, hanem… A bejáraton belépve rögtön katalógusokba ütközik az ember. Több száz oldalas könyv, benne különböző címszavak szerint be vannak a dolgok sorolva, úgy mint játékok, szépségápolás, ruházat, stb.. Itt aztán kiválasztom, ami kell, egy odakészített kis nyomtatványra ráírom a termék kódját, és hogy mennyit szeretnék belőle, majd a kasszánál fizetek, és kapok egy sorszámot. Egy másik pultnál pedig szólítanak, ha megérkezett az áru. :) Nagyon vicces! :D Jó, nem biztos, hogy mindent így kell megvenni… Például lehet telefont is vásárolni, azt azért előtte jó megnézni máshol, hogy valóban tetszik-e, de sokkal olcsóbbak a dolgok. :) A katalógus egyébként az interneten is fent van (http://www.argos.co.uk/).

Aztán megint jártam a Morrisonsban is… Új kedvenc akcióm: Müller joghurt, 6 db-os kiszerelés, ha egyet veszek 2, 89 font, de ha kettőt, akkor a kettő együtt 2 font… :D Ezt hogy találták ki? Valaki kicsit igen elnézhette a rendelést, és most elég durva készlet lehet… :D Mindenesetre gyorsan bevásároltam, most azon élek… :D Valamint bolognait is főztem… Bizoooony… Én… ;)

Szóval munka… Még bírom… :) Bár elég rosszul alszom Farhanéknál. :S Iszonyat hőség van a szobájában, mivel ugye minden gépesítve van, hogy megkönnyítsék az életét. Távkapcsoló az összes lámpához, a nyomtatóhoz, a monitor fel van szerelve a falra, persze a hatalmas TV is kell neki, ami még külön nyomja a meleget… :S Eszméletlen… Ráadásul addig nem hagy aludni, amíg ő nem álmos. Mikor legutóbb nála voltam, akkor éjfélig ilyen kis csúnya szökőkutakat kellett nézegetni vele a kertjükbe, mert ő vasárnap party-t akar rendezni, és addigra meg is kell érkezzen a kiválasztott darab. Minden egyes példányról kikérdezte a véleményem. Közben én inkább a Helyszínelőket néztem volna, ám tovább tetézte a helyzetet Farhan nem tudom milyen hozzátartozója, egy lány, - sajnos a nevét sem tudom, csak hogy ott lakik ő is, és mindig nagyon kedves :) -, nos ő amikor bejött, és kérdezte, nézem-e a TV-t. Mondtam, hogy nézem… de végülis csak ő van otthon, úgyhogy hozzátettem, ha szeretné, elkapcsolhatja. Ennek nagyon megörült, mindjárt be is hozott egy széket, és valami indiai csatornára kapcsolt, ahol egy csodás sorozatot adtak éppen. Csadoros nőkkel, nagyhajú férfiakkal, akik perceken keresztül csak egy dzsipben ültek, mosolyogtak, és mínusz 20-al haladtak, miközben furcsa zene szólt. Még jó, hogy volt nálam egy könyv, belefojthattam a bánatom… :)

A hétvégén megint barbecue party lesz… :) Már várom nagyon! Ráadásul vasárnap pont nem kell mennem Farhanhoz, mert ugye nála is kerti party lesz. :) Mázli!

Ööö… és még valami fontos. Az iskola. Tegnap átestem a próbanapon. :) Tegnapelőtt felmérték egy gagyesz teszttel és egy szóbeli beszélgetéssel a nyelvtudásom, ami alapján hatból ötös szintre besoroltak. Mondta a hölgy, hogy menjek vissza másnap délre, és akkor megnézhetek egy órát. Viszont akkor már egy férfinél kerültem sorra, aki amikor beszélgettünk, és meglátta a tesztet, azonnal kitalálta, hogy nem is az ötös csoport, hanem mindjárt a hatos lesz a nekem való. Hiába volt minden ellenkezésem, mehettem 12:30-ra a 204-es terembe. Velem együtt kilencen voltunk bent, a tanár egy skót férfi volt – ezt onnan tudom, hogy egy példán keresztül megemlítette. Magyar nem volt egy sem, bár ezt annyira nem bánom. :) Jah és a nyolc főből négynek ez volt az utolsó órája, hétvégén repülnek haza. Összességében jó véleménnyel vagyok az iskoláról, eddig. A neve Oxford House College, természetesen, mint majdnem az összes ilyen nyelviskola az Oxford Streeten van. Először valami kis nyomi helynek látszott, mert iszonyat keskeny lépcsőn kell felmenni az emeletekre, de a termek modernek, a bútorok és eszközök is jók. Úgyhogy hétfőn kezdek, aznap tudom majd meg, ki lesz a tanárom, hányan leszünk, milyen nemzetiségűek, stb.. Mint említettem a látogatott csoportban nem volt magyar, de a folyosón sem hallottam senkit a becses anyanyelvemen beszélni. :) Úgyhogy drága, imádott, egyetlen Anyukám, megnyugodhatsz, jó helyen lesz a Te okos kislányod (khm, ez utóbbi én volnék)… :)

Képek - Holland Park

A Holland Park bejáratánál.









A parkban.







Kyoto Garden - japán kert.















Valahol itt vannak a pávák... :)







Ez is a pávás résznél készült.









Kicsit gonosz a feje a teknőcnek... :) Ez egyébként egy napóra egyik alkatrésze, szintén a Holland parkban található. Ezzel szemben van még egy teknősbéka, és annak a hátán van az "árnyékoló mutató".

Képek - Trafalgar Square

Nelson admirális szobrának lábánál








Ha jól tudom, háttérben a St. Martin-in-the-Fields látható. Voltunk bent is, koncerteket szoktak itt tartani. Akkor is volt egy éppen...








National Gallery

National Gallery és Holland Park

Mivel munka már van, a szabad napokon jöhet a lazítás. :) Így csütörtökön Lindával és Sanyival elmentünk a National Gallery-be, illetve a Holland Parkba.

Huhh, nos a Nemzeti Galéria valami hatalmas. :) A bejáratnál elvettünk egy-egy térképet, és azon pipálgattuk, hogy melyik teremben voltunk, és még melyikben nem. Mikor kb a felénél jártunk, már annyira megéheztünk és elfáradtunk, hogy kimentünk szünetre a nem messze található Leicester Square-re és vettünk valami harapnivalót. Persze én egy nagy hamburgert ettem, ami megint csak csípett. Hiába, itt ez az én sorsom, pedig direkt hangsúlyoztam, hogy normált kérek... Utána következett a második felvonás. :) A kiállítás, akárcsak Londonban a múzeumok többségében, rendszerint ingyenes, csak ha valami nagyon extra van, akkor kell fizetni. Viszont a bejáratnál van egy nagy "persely", amibe szívesen fogadják az adományokat. Összességében tényleg nagyon szép volt, egy-két képet még a szobámba is kitennék. :) Már csak az ára miatt is... :D

Ezután már viszonylag későre járt, így más múzeumba nem érte volna meg elmenni, tehát a Holland Park felé vettük az irányt. Hmmm, nos ez valami gyönyörű. Eléggé szép környéken van, és nagyon jól elrendezték. Van benne egy japán kert, vízeséssel, mindenféle fácskával, kacsákkal. És egy másik részen pedig még strucc is van elméletileg, bár akkor csak a hangját hallottuk, nem jött elő. :( Papagáj viszont annál több repkedett ott mindenfelé. :) Jópofa volt! :)
Továbbá nagyon sok volt az idős ember, akik - gondolom- a kellemes idő miatt kiültek, hoztak magukkal uzsonnát, terítőt, evőeszközt, és borozgattak, beszélgettek. (Nem hajléktalanok voltak, és rendes bor volt náluk... :))

De teszek inkább fel pár képet a szövegelés helyett... :)

Az első fizum :)

Bizony... Ez a pillanat is elérkezett! Ma megkaptam az első fizetésemet... :D Ám előtte...

Megvagyok, jól vagyok, elvagyok... De, gondolom sokak nagy bánatára, továbbra sem tervezem, hogy itt fogom leélni az életemet. A helyzet ugyan javult, tehát már az első "sokkon" túl vagyok, de neeeem, nem nekem való hely ez a London. :) Szép, szép... és ennyi. :)

Ez már a harmadik hetem. Egész gyorsan telik az idő... Lassan megszokom a közlekedést, már nem ötször nézek, egyszerre, és mindkét irányba. :) Belejövök abba is, hogy ha a buszra várok, akkor bizony jobb, ha rendesen lengetem a kacsómat, ha jön a 29-es (nekem leginkább az a megfelelő) mert különben hiába a megállótábla, hiába a felfestés az úton, hiába minden, nem fog megállni a vezető. Bár hozzáteszem, eddig még nem volt rá példa, hogy ily módon hoppon maradtam volna. Az időjárás errefelé mostanában szintén remek! :) Nem igazán volt szükségem kedvenc kacsás esernyőmre, talán jobb is. Meg van egy picit nyekkenve, nem tudom, meddig húzza még... :( Viszont a hátsó kertben "napozni" valami isteni. Ezt persze nem úgy kell elképzelni, mint egy strandot... Csak szolidan, nadrágocskában, pólócskában... Közben néha az egyik szomszédtól átburjánzó, óriási tövisekkel felszerelt szederrengetegről lehet gyümölcsöt szemezgetni... Van "feeling"-je... :) Mint korábban említettem, itt az emberek nem fordítanak túl sok időt a kertjükre. Így a tőlünk jobbra lévő ház lakója sem. Azt nem tudom, férfi vagy nő, mert eddig csak egyszer láttam. Hosszú, ősz haja van, és akkor éppen egy létrán, nekem háttal ágaskodott, szedte a cseresznyéjét, illetve ezt inkább átfogalmaznám: szedte a cseresznyefáról azt az aszalt gyümölcsöt, ami még addigra nem rohadt le. De van egyébként egy diófája is, ami olyan magas, mint általában egy diófa, nos annak a tetején fut a szőlője. Biztos sűrűn metszi... Ám a lényeg, hogy már átjött hozzánk a szedre, ami eléggé finom... ;)

Most pedig a munkáról! :) Hm, hol is kezdjem... Szóval eleinte igen nehéz volt a helyzet, mivel elég sokan jönnek nyárra Londonba dolgozni. Persze mindenki előadja magát, hogy évekig itt szeretne maradni, és karriert csinálni, aztán amikor elérkezik a szeptember, akkor előveszik a bőrönd mélyéről a már hónapokkal korábban megvásárolt repülőjegyet, és haza mennek. Így kezdetben voltak nehézségeim, és a szerencsének köszönhetem, hogy most van munkám... :) Mégpedig Personal Assistant lettem... Nah nem egy vállalatnál, vagy irodában... :D És a munka sem papírtologatásból, iktatásból, unalmas gépelésből, vagy egyéb ilyesmiből áll. Az egész úgy kezdődött, hogy pénteken itthon voltam, tévét néztem, és jött egy fickó, aki nem túl kedvesen adta a tudtomra, hogy ő bizony belát a nappaliba, hogy van televízió, de a papírjai szerint mi nem fizetünk érte. Ugyanis itt az a nagy helyzet, hogy minden háztartásnak kötelező valami TV-adót fizetnie. Mivel azonban nekem lövésem sem volt, hogy ez valóban nincs fizetve, vagy mégis hol kellene bármilyen ilyen papírt keresni, felmentem a két cseh lányhoz, hátha ők tudnak erről. Lejöttek és elég parázs vita alakult ki, végül finoman kidobtuk a fickót, aki egy 5 000 fontos bírsággal fenyegetőzött, amennyiben nem adunk neki a helyszínen 1 000 fontot... :) Később jött a "Land Lord", aki csak nevetett az egészen, azt mondta, ne foglalkozzunk ezzel... Mindezek után az egyik lány, Hana kérdezte, hogy még mindig munkát keresek-e, mert amennyiben igen, neki lenne egy ajánlata. Ami pedig a következő: van egy srác, aki tolókocsis. És rá kellene egy héten három alkalommal vigyázni, vagyis három este. 21:00 órára kell odaérni hozzá, másnap délelőtt 11:00-ig ott maradni. Ami esetleg furcsa, hogy 12 órát fizetnek, viszont nagyon jó órabérrel... :) És tekintettel arra, hogy nagyrészt csak alszom... :) Úgy döntöttem, megpróbálom........ :) És sikerült... A program annyi, hogy 9-re odamegyek, beszélgetünk mondjuk éjfélig. Hm, ehhez még hozzá kell szoknom. Egyrészt mivel ugye angolul kell beszélgetni folyamatosan, ami elég fárasztó, meg khm-khm, hát én... akinek 10 órakor már leragad a szeme... Aztán ha este valami gondja van, nyilván nehezen mozog, akkor szól nekem, és én segítek neki. Például ha szomjas, vagy párna kell neki, vagy lámpát kell kapcsolni, vagy tudomisén. Ezt is meg kell szoknom... Nem túl pihentető az alvás, ha éjjel négyszer felébresztenek........ :) Másnap reggelit készíteni, kerekesszéket elővenni, fogmosásban segíteni, dolgokat a polcról levenni, és a kezébe adni. Nahh, semmi fürdetés, vagy ilyesmi... az már a nappali shiftre tartozik. :D Eddig háromszor voltam, a fizetés hetente van, ezért kaptam ma meg kétnapi béremet, a múlt hetit. Egyik este például kitalálta, hogy tegyük rendbe a szekrényét, kidobáltunk egy vagon felesleges ruhát. Ma reggel a bonsai fácskájával voltunk elfoglalva, leszedtük a leveleket, meg növényvédő szert tettünk rá. Szóval összességében nem rossz munka, de csak ideiglenes. Úgy tervezem, hogy amíg bírom a megszakításos alvást, addig csinálom ezt, mert emellett tudok majd iskolába is járni. :) Már abból is kinéztem egyet, legkésőbb jövő héten bemegyek egy próba napra, és ha tetszik, akkor hajlandó vagyok érte pénzt kiadni. :) Így a legvégső kezdési időpont augusztus 4. lehet. A kurzus négyhetes, napi három órával. De ez még odébb van...
A srácról... 23 éves, a neve Farhan Mian. Londonban született, de pakisztániak a szülei, elég komolyan vallásosak, muszlimok. :) Főleg a papa... Megnéztem volna a saját fejemet, amikor egyik éjszaka mentem ki a konyhába, és éppen ott imádkozott a földön, egy külön kis szőnyegen. Vicces lehettem, ahogy ráeszméltem, hogy valami korábban nem látott dolog szerveződött az egyébként tágas konyha közepére. Hirtelen vissza akartam fordulni a szobába, de akkor már késő volt, észrevett. :D De nem csinált belőle ügyet, még mosolygott is. :) És egyébként elég rendesek. Mint általában náluk, a család elég nagy... Ezt szintén volt szerencsém megtapasztalni szombaton. :) Az volt az első napom, így korábban találkoztunk, hogy megismerjük egymást... Nappal egy Matthew nevű srác, és Hana váltják egymást. Illetve persze vannak éjszakás műszakjaik nekik is. De visszatérve... Mivel szombat hétvége, ilyenkor mindenki Farhanéknál van. Egy kamionnyi gyerek, és két Ikarus busznyi felnőtt. Nagy főzés volt aznap, persze engem is megkínáltak. Korábban Matthew felhívta rá a figyelmemet, hogy csak úgy magamtól ne nagyon nyúlkákjak a hűtőbe, ami természetes, de ha megkínálnak valamivel, fogadjam el, mert halálos sértés a visszautasítás. :) Így mit volt tenni... Fogalmam sincs, mi volt az... Mintha főtt krumpli fel lett volna karikázva, és valamilyen bundába beleforgatva, de a bunda nagyon érdekes volt, nem hagyományos rántott húsos. Csak köménymagszerű dolgokat véltem benne felfedezni. :) Öööö, megkóstoltam, és hmmm... finom volt. Ezt csak úgy magában eszik, egy kis ketchuppel. Aztán jött a sokk. Szerintem kicsit piros lett a fejjem, és kerekedett a szemem, mert 10 másodpercen belül ott termett (ha jól tudom) Zara egy hatalmas korsó vízzel. Hogy fűszeres volt az étel, ööö, enyhe kifejezés... :) Nagyon durván csípett. És meg kellett enni mindet... Szerencsére a gyomrom nem fájt utána, de azóta igyekszem elkerülni a konyhás szituációkat. :) Bár a család nagyon vallásos, Farhan nem... :) Imádja a koncerteket, a fiatalos dolgokat, a whiskeyt, a vörös bort, az éttermeket, és minden ilyesmit. Úgyhogy összességében jófej. A többi pedig majd elválik... :)

A fizum nagyobb részét be is tettem a bankszámlámra, hogy ne legyen már olyan árva. :) Szóval a munkával jelenleg itt tartok! :) Az iskoláról is meséltem... Úgyhogy akkor most talán ennyi... Ez a rész nem lett valami összeszedett, köszönhetően a kevés alvásnak, és a mostani kései órának... Utólagos elnézést mindenkitől... :)

Képek - Hampstead Heath

A tónál







London az említett parkból. Rengeteg nevezetességet lehet látni... Ugye? :)

Ezt kaptam!:) Saját készítésű és nagyon jó illata volt. ;)

Szösszenetek

Hűűű, már nagyon régen nem meséltem semmit, úgyhogy azt hiszem itt az ideje. :) Persze semmi extra vagy egetrengető dolog nem történt azóta, de egy-két apróságot leírok. :)

Nos voltam egy újabb Parkban (képek későbbb). Igen, nah, Tiziano mutatta... :P Elég messze van tőlem, annyira, hogy én északon vagyok és középen, az a park pedig északon és nyugaton. De az itt messzinek számít, jó? :) Már a hármas zóna, aminek annyira nem örültem, mert az én Oysterem metróra 1-2-es zónára jó, buszra persze mindre, de hát ki akar két órákat buszozni, hogy egy városon belül eljusson akárhová is... Ám végülis nagy szerencsém volt... ;)

- Egy kis kitérő: Oyster kártya itt olyan, mint otthon a bérlet. Lehet többfélét venni, van ami egy hétre szól korlátlan utazásra, van ami egy hónapra korlátlanul, van ami olyan, mint otthon egy feltöltőkártyás telefonban a sim kártya, teszünk rá egyenleget, és akkor azt töltögetjük, amikor pedig felszállunk a buszra, a gép levon annyit, amennyiért utazni lehet az adott járművön. Nekem a legelső van, amit hetente töltök, és korlátlanul utazgatok vele adott zónákon belül. -

A szerencse annyiból állt, hogy ez még múlt szombat reggel történt, és sajnos műszaki probléma volt, így lehalt az Oyter rendszer. Annyira, hogy aki aznap használta a kártyáját, annak tönkrement, így az enyém is. Viszont az összes kapu nyitva volt mindenhol, szabadon átengedve a jónépet az utazás minden örömének... Úgyhogy ingyen kószáltam a hármas zónában. :) A hely neve egyébként, ahol voltunk Hampstead Heath. Nagyon szép, eléggé "jó környék", ami azt jelenti, hogy szebbnél szebb angol ruhákban szebbnél szebb kutyusokkal szaladgáltak ott az emberek. Bácsik szoknyában, nénik puccos kis esernyővel... :) Nagyon szééép volt... :) Egyébként ez a park, talán fogalmazhatok úgy, hogy egy dombon fekszik, emiatt viszonylag jól rálátni Londonra. Készítettem is két képet, amin több nevezetesség felfedezhető. ;) Amúgy rengeteg mókus van itt! :) És nem félnek az embertől... Városi guberálós mókusok, a kukák környékén fogócskáznak, és ha zacskózörgést hallanak, rendesen kunyerálnak. :) A cseresznyéért például még a fél métert is bevállalják...

Persze aztán a kártyám másnap és harmadnap sem működött, így az lett az eredménye, hogy egy metrós bácsitól kaptam egy nyomtatványt, amire mindent, de mindent rá kellett írni magamról, már éppen csak a súlyomat nem, és egy másik metrós bácsi ezért cserébe adott egy új kártyát. :)

Közben Isabellel egyre jobban megértjük egymást. Szegény talán már unja, de állandóan nevetek rajta... :D Még mindig gondjai vannak a szavakkal, de amit tudok, azt megtanítok neki. :) És mivel általában ez úgy megy, hogy megyünk valahová, magyarázok neki, és ugye látom, hogy nem érti szegény, gyorsan körülírom a dolgot, persze azt sem érti... Akkor megpróbálom megmutatni, ha van olyan a közelben. Utána ő megpróbálja kimondani, de mivel leírva nem látja, eléggé más lesz az eredmény... De azért haladunk, én érzem, hogy jó úton járunk. :)

A minap voltunk futni a Finsbury Parkban. Mostanában elég jó volt az idő, így Isabel rávett - persze nem kellett sokáig győzködnie -, hogy "ekszöszájz, ekszöszájz", vagyis mozogjunk már valamit. :) Indulás előtt pár perccel beállított Tiziano, és velünk tartott, mint néző, én pedig a parkban lévő futópályán körözgettem kedves szobatársammal. Ez idáig rendben volt, ám mikor végeztünk, Tiziano közölte, hogy a fickó, aki nappal a pályán van, elbúcsúzott tőle, és mondta, hogy majd másszunk ki a kerítésen. Hahh... :) Szegény Isabel... kiakadt, mert a kerítés kb két és fél méteres, ő maga pedig úgy 140 cm. :) De aztán megoldottuk a dolgot, minden bátorságát összeszedve csak kijutott ő is. :) A legközelebbi futásnál már nem volt ilyen gond, mert nem a pályán futottunk, hanem konkrétan a parkban, mivel nem túl apró, debella fiatalemberek amerikai fociztak a füvön... :) Egyébként ezen a helyen szintén sok a mókus és a kacsa. Igényes park, gépekkel takarítják a betonozott utakat, és estefelé sok magányos srác sétálgat ott. Gondolom dealerkednek......

Jajj, és szerintem az új kedvenc boltomról még nem is beszéltem!!!! :) A neve Morrisons, hát valami csúcs. Nagyon jó édességek vannak, és nagyon jó áron. Mindig van valami egyet fizet, kettőt kap akció (ez a kedvencünk Isabellel:)), vagy egy fontért lehet elvinni az amúgy másfélbe kerülő dolgokat. Továbbá rendes ennivalók is vannak, úgyhogy azóta csináltam ám rizst! :D És nem ám ilyen tasakosat, hanem rendeset, szépen fedő alatt párolgatva, felöntögetve... :) Ugye Anya most büszke vagy rám? :))) Még a végén tényleg fel fogok nőni! :) Köretnek a fiúk kitalálták, hogy egyek hozzá csigát... Múltkor megint gyűjtöttek párat, és csináltak belőle pörköltöt. :S Most már tudom, milyen a csigapöri szag... Inkább kihagytam, de azt mondják, olyan mintha csirke lenne... Undi volt, még látszott a testén a mintája... Először vízbe kell tenni, hogy kibújjon a házából, különben aztán majd nem lehet kiszedni, utána jól felforralni őket, és kész is az alapanyag. Grrr... :D De visszatérve, nem ám ilyen gyorskaján élek, hanem főzögetek. Chef ugyan még nem vagyok, de... :)

Tegnap voltam az Oxford Streeten... Iszonyatos mennyiségű embertömeg. Leginkább ezzel jellemezhető. Amin jót nevettem, az egy Primark nevű hely volt, ez egy bevásárlóközpont jellegű dolog, kétszintes, de az egész egyetlen bolt. Leginkább ruhák (vicces holmik tömkelege), lakástextíliák vannak, és mi más? Hát emberek... Bár ezt nem csodálom, amikor hét pár zoknit két fontért meg lehet venni, vagy nadrágot háromért... Nah igen, a minőség az már más tészta. :)
Időközben voltam a bankban a kártyámért, másnap megérkezett postán a PIN kódom, úgyhogy már lovacskás dombornyomott kártyám is van. :)
És ha már posta... Itt szombaton is jár a postás... A levél, amit az én drága, egyetlen Anitám csütörtökön postára adott nekem, szombaton meg is érkezett. :)

A házi bácsi továbbra is aranyos, és nagyon szépen beszél angolul, de nem örülök neki, hogy kitalálta, hogy újra kellene csempézni a földszinti zuhanyzót még ezen a héten. Így az most használaton kívül van, a régi csempéket már le is szedték. :( Csak az emeleti fürdőt lehet használni, ahol a maradiság valami csúcs. Nincs zuhany, csak kád. Nincs keverőcsap, csak külön hideg, és külön meleg víz. Ejjj... Sokkhatás van minden este. :) És tömeg... Mikor ki a gyorsabbb...

Tegnap nem is aludtam valami jól, illetve nem tudtam elaludni. Remélem, hogy ez csak most volt így, mert megtapasztalhattam, hogy Isabel egy picit horkol. :) Nah jó, annyira nem picit, de azért annyira sem, hogy ha egyszer elaludtam, akkor utána már nem ébredek rá fel... Bár arra sem, hogy ötkor felkel, és elmegy... De akkor is... :] Szééép este volt... :)

:)

Képek - Én, én, én ... és London :)

Trafalgar Square.

Nórival a National Gallery előtt.










Trafalgar Square.










Trafalgar Square.








Nórival a double deckeren.









Big Ben.







A Westminster hídon, háttérben a London Eye.

Képek - Vegyes

Szép felhők! ;)







Van, amiben még gyerek vagyok... És? :)











Ezt csinálta nekem Isabel... :)








;)






Ez csak úgy az utca... Green Lanes.







Double decker.

Képek - Szoba

Szoba... Ez Isabel ágya, meg egy ablak, meg akasztós szekrény, meg fiókos szekrény. És bőrönd... :)







Ez az én ágyam. És az új huzatom! :D Hát nem édes? :)










Szekrény és tükör. Meg kuka.

Nagy nap

Nagy, mármint a mai... :) Bent voltam a Cityben, és igen, végre eljutottam addig, hogy !RAGYOGÓ NAPSÜTÉSBEN! megnéztem ezt-azt. Előtte pedig bankszámlát is tudtam nyitni! Háháháháhá... De előtte a tegnapról...
Rossz volt, nagyon rossz.. :( Egész nap esett az eső, aztán nem jött a busz sem, végül már felszálltam egy olyanra, amelyikről azt sem tudtam, hogy hova megy... De végül nem tévedtem el. Viszont közben olyan megállapításokra jutottam, mint:
Az angolok, vagyis inkább az angollá válni akaró itteni bevándorlók
a.) igazából nem is az angolok, hanem a skótok a példaképeik, és sajnálják a pénzt az esernyőre
b.) igénytelenek – ezt meg tudom erősíteni -, és nem bánják, ha teljesen eláznak
c.) akklimatizálódtak, és vízlepergetővé váltak
d.) vagy egyszerűen csak hülyék, és nem érdekli őket az eső.

Valamint szerencsére csupán csak megfigyelésből, és nem tapasztalatból fakadó tanács: ha pocsolyák vannak az úton, ne sétálgass a járdán. A buszok, illetve autók direkt arra mennek, hogy minél jobban felcsapjanak. Szép látvány… :)

Nos tovább nem is részletezem, rossz volt, nagyon rossz... :(

Aztán ma... Mint említettem, csodás napsütés volt, éppen egy bankszámla nyitáshoz megfelelő. :) Előző este ki is néztem a Lloydnál egy fiókot, illetve többet is, volt ami közelebb volt, de fogalmam sem volt, hogy lehetne oda eljutni, így maradtam a biztosnál, Covent Garden metrómegálló, amely azon a vonalon van, ami az én kis otthonom felé jön (Piccadily Line). Szóval találkoztam ismerősömmel a metrómegállónál, és nekivágtunk a Citynek. Rövid térképforgatás után odataláltunk a fiókhoz. :) És igen! Itt nem kell sorszámot húzni!! Ki van írva, hogy melyik pult - vagyis azok inkább ablakok -, szóval ablak a kassza, a többi az ügyfélszolgálat. És lehet szépen sorakozni. Beálltunk, sorra kerültünk, elmondtam szép angolsággal, mi járatban vagyok, megkérdeztem, milyen papírok kellenek, előszedtem, ami nálam volt, és újabb igen! A hölgy is magyar volt!! :D Úgyhogy nincsenek kétségeim affelől, hogy mindent tudok a bankszámlámról. :) Nagy mázli! :) Nagyon kedves volt, egy külön irodában beszélgettünk, kb. két óra volt. Ő 10 éve él már itt, férjhez is ment, itt tanult, miegymás. Keddre meglesz a kártya, mehetek érte! :) Úgyhogy ezer hála és köszönet Timea Bearnek!! :)
Utána pedig szétnéztünk! Felültünk egy double deckerre, persze az emeletre; elmentünk a Trafalgar Square-re; megnéztük a Big Bent és London Eye-t. :) Nagyon jó volt, de hihetetlenül elfáradtam... :) Majd teszek fel képeket is, ezzel a művelettel igen elmaradtam... De igyekszem!! :S

Nos most ennyi erről... :)

Úgy amúgy...

Egyébként nincs semmi extra... Tegnap az idő horror volt. Ha otthon ki vagyunk akadva egy záporon, akkor szerintem egy olyan eső után, mint ami tegnap itt volt, tuti mindenki bunkerba menekülne. És mindazt volt szerencsém nem itthon átélni. Kicsit elmentem a környékre Tizianoval csavarogni. Nah nem mondom, hogy haza érkezésem után meg tudtam volna mondani, hogy merre voltunk, de azért láthattam ezt-azt. Voltunk például a Finsbury Parkban. Fantasztikus, hogy milyen forgalmas utak övezik, mégis mennyire csendes.
Ma viszont le a kalappal, remek, kicsit szeles, de azért napsütéses idő volt. Hihetetlen, de a helyi újságok ezeket tényleg viszonylag pontosan tudják előre jelezni. A tegnap reggeli lapban például aznapra esőt mondott, mára napsütést, és láss csodát, tényleg. :) Persze nem nehéz, ha minden napra írnak csapadékot, akkor sem tévednek...

Jó is, hogy így alakult, mert ma legalább tudtunk haladni. Lindával és Sanyival, a magyar párral indultunk neki délelőtt, hogy szétnézzünk, mi újság állás terén. Úgyhogy metrózhattunk, és buszozhattunk. És hahh, nem tévedtünk el! :) Oksa, egyszer továbbmentünk két megállóval, mire észbe kaptunk, de ez benne van a pakliban szerintem még Pesten is. (Illetve velem már fordult elő régebben... Ciki?:))
Vagy három irodába bementünk, az egyikben valóban elég segítőkész volt a nő, holnap kilencre mehetünk interjúra vissza. Csitti-fitti cuccban, ami annyit tesz, hogy fekete nadrág, fekete cipő, fehér ing, és CSOKORNYAKKENDŐ! :D Csini... nekem olyan még nincs... ha lesz, ígérem felkerül majd ide egy kép rólam, amint azt felvettem... :D A másik két hely semmilyen volt... Viszont az egyikben belebotlottunk egy magyar fiúba, aki szintén állást keres, tegnap érkezett. :) Jött velünk tovább.
Voltunk ám ma egy JobCentre-ben is. Nah ott annyi munkát kinyomtattam. De nagyon jó! Vannak ilyen nyomkodós gépek, mint az ügyfélszolgálatokon a sorszámhúzók, különböző adatok alapján lehet szelektálni, hogy milyen állásokat szeretnénk megnézni, és ezután rengeteget kidob. Mindezek olyanok, amelyek a környéken találhatóak, úgyhogy érdemes a lakóhelyünkhöz legközelebbibe bemenni. Nos azokat ki lehet nyomtatni, sőt még telefonok is vannak, amelyekről ingyen fel lehet hívni a helyeket. Nagyon jó! Persze nem mondom, milyen arcok voltak még ott. :)

Jaaa, igen, azt talán még nem is meséltem. Annyira aranyos ez az Isabel, hogy csak nah... :) Vasárnap készített nekem ebédet!!!!! Teljesen meglepődtem, amikor jött be a szobába, és két tányér volt a kezében. Először csak azt hittem, hogy sokat eszik, ami furcsa is volt, mivel kb 140 cm, de hát ki tudja, hogy megy ez Dél-Amerikában. :) De aztán a kezembe nyomta az egyiket... Sült krumpli és valami szendvics volt, de nagyon finom. Pirítósból, sonkából, sajtból, salátából, stb.. :) Le is fotóztam... Majd mellékelem. Valamint még a szobáról, és az új ágyneműmről is... Nagyon komoly! :D

Képek - Barbecue party

Szobatársammal, Isabellel. Balra Linda, a magyar lány, mögöttem pedig két dilis látható még. :]

Az emeleti ablak, benne Marco. :]

Anita kedvéért;)
Marco, Marc (a spanyol fiú), és két barátjuk. :)

Én és ....

A félreértések elkerülése végett: Marco szereti, ha fotózzák. :)

Barbacue party

Hol is hagytam abba? :)


Vasárnap... Nos valóban volt barbecue-party a lakótársak szervezésében. :) Mivel többen is invitáltak, ezért bár nem az elejétől, tehát nem 6-tól, csak kb. 7 körül mentem ki. Isabel jött velem. Így volt szerencsém már majdnem mindenkit rendesen is megismerni. A két cseh lány viszont nagyon titokzatos. Őket nem láttam most sem. A tesójuk, a harmadik cseh, aki ugye fiú, nos ő ott volt, a neve 'Jizsi', persze arról fogalmam sincs, hogy kell ezt leírni... :)

A buliról... Volt ott minden, félig megsütött, bár számomra még mindig nyers hústól kezdve sangriáig, minden. Még csiga is... De tényleg! Az udvar végén van valami tároló, előtte volt egy leborított vödör, alatta pedig egy edény, tele csigával. Undorító... :) Nah mindegy, szerencsére azt nem sütögette senki. Azonban nem csak mi, lakók voltunk jelen, hanem még a srácok barátai is, akik javarészt olaszok. Itt dolgoznak mindannyian, ki hosszabb, ki rövidebb ideje. Volt köztük szakács, pincér, pizzasütő (hmmmm:)), stb.. Az olasz lakótársam neve egyébként Marco, a spanyolé pedig Marc. Vagy talán fordítva... :) A lényeg, hogy mindkettő hallgat mindkettőre... :D


Az udvar közepén található valami szalonnasütőféle dolog, abba tettünk faszenet, rá egy rácsot, így akinek, pölö nekem, túl nyers volt még a hús, ott egy kicsit "piríthatta". :) Így viszont már nagyon finom lett, fogalmam sincs, hogy hogyan fűszerezték.


Lévén hogy ez egy party volt, természetesen volt alkohol is. Mint írtam, vettek sangriát, azt beleöntötték egy nagy vödörbe, Marc belefacsart egy vagon narancsot, és darabolt almát is. Majd onnan meríthetett magának, aki akart. :) Kihagytam, csupán az illendőség kedvéért ettem belőle egy kis almát. :)


Kb. egyig voltunk kint, az eső hol szakadt, hol nem. De ezt is megoldották, mert valahonnan szereztek egy nagy kék ponyvát, és azt kifeszítették az asztal fölé. Összességében tehát jó volt, jól éreztem magam, és elég sok emberrel tudtam is beszélni. :)

Képek - Fairfax Road

Képek - Ház