Első nap

:)



Mivel is kezdjem? Hm, először is megérkeztem, egy darabban. Elég simán ment a dolog, még az első repülés sem volt probléma...



Persze hogy ne legyen olyan egyszerű, a magyar sim kártyámat valószínűleg a Ferihegy területén hagytam, talán valahol ott, ahol ki kell pakolni a zsebeket, és átvilágítják a táskákat. Vagy még arra tippelek, hogy Gyuri kezében maradt, amikor én guberáltam a táskámban. Úgyhogy Gyuri? :)

A lényeg, hogy most átélhetem, milyen az, amikor valakinek nincs telefonja. Gáz... :) Előre meg kell mindent beszélni, mikor találkozunk, hol, stb.. De legalább csend van...



A beszállásra két másik magyar lánnyal vártam, akik szintén azon az irodán keresztül jöttek, amelyiken én. Mindketten 17 évesek, és nyelvsuliba járnak, abba, amelyiket először én is kinéztem (TTI School). De nem ültünk egymás mellett a gépen, mert mindannyian ablaknál szerettünk volna lenni. Így mellettem egy kissrác és az apukája ült. Magyarok voltak, de a megközelítőleg 8 éves kisfiú egy angol regényt olvasott, valamint hol angolul, hol magyarul beszéltek... :)



Az érkezéssel minden rendben volt, a "hazaszállító" taxist is viszonylag hamart megtaláltuk. Attilának hívják, nagyon jófej! :) Kiderült, hogy korábban volt egy Vodafone boltja! :D :D :D :D Nah ez adott bőven témát... Utána minden rosszat elmesélt Londonról, amit fontos tudni. :) Úgyhogy a kb. háromnegyed órás út alatt sikerült jól beparáztatnia. A lehető legrosszabbra is felkészültem szállás-, illetve környék ügyileg. Hogy szemetes a város, sok a külföldi, nincs senki tekintettel semmire, elhanyagolnak mindent, igénytelenek, stb.. Először a másik két lányt vittük el a lakóhelyére, mert ők elvileg egy házban laktak volna. Volna... Aztán jött a meglepetés, mert amikor ajtót nyitott egy nő, közölte, hogy oda bizony csak az egyikük mehet... Végül mindketten bementek, de később kiderült, hogy utána egyikőjüknek át kellett mennie egy másik házba. Remek szervezés... :) Nos azt a lakást belülről nem láttam, de eléggé lehangoló volt. Akárcsak az utca... Furcsa rucik, furcsa arcok. És nem csak azért, mert idegenek. :( Ijesztő volt...

Nos engem vitt tovább Attila, túl sokat nem is mentünk, mikor megérkeztünk az én új otthonomba. Eléggé megörültem, mert lényegesen jobban nézett ki minden. És nem Anita, nem a buszsávban lakom. :) Nem is tudom, hogy került a googlemaps-on oda az a "busz" felirat, mert ebben az utcában nem jár. :) Visszatérve, szépen bekopogtunk, és egy magyar lány nyitott ajtót. Kilencen lakunk itt elméletileg... Ebből velem együtt három magyar. Ez elég jónak számít, mert ahova az egyik velem utazó került, ott csak egy van, aki nem az. Szép... Eddig találkoztam a két magyarral, aki egyébként egy házaspár, egy hete vannak itt, és két hónapra jöttek. A másik pedig a szobatársam, a már sokat emlegetett Christina Isabela Lopez. :) Talán így kell leírni a nevét. :) Öööö... hát nem találta el senki a nemzetiségét, mert nem spanyol, hanem kolumbiai. Ő egy hónapja van itt, valószínűleg egy évig marad, azt hiszem. Azért csak hiszem, mert nem valami egyszerű vele kommunikálni. :) Úgyhogy én ezt vettem ki a szavaiból, de hogy ez tényleg így van-e, csak a jóisten tudja... :) Amúgy aranyos, 25 éves, szerintem nagyon csendes. Vagy egyszerűen csak fél beszélni. De már kaptam tőle egy Danone Activiát... Szerintem jóban leszünk. :) Persze igazán akkor lopja majd be magát a szívembe, ha valami olyat is ad, amiben van HÚS. :) Majd célozgatok rá... :) Ujjal mutogatva... :D Egyébként igazságosan elosztotta a szekrényt, ugyanannyi fiók jut mindkettőnknek... És rendben tartja a holmiját...

A többiekkel nem találkoztam, de állítólag még három cseh lány lakik itt. Igen, tudom, ez így még mindig nem kilenc, csak hát... :) Másokról nem beszéltek nekem.



A házról... kétszintes, az emeleten még nem voltam. Szerintem nem is sokat leszek, mert az én szobám a földszinten van. Rend van, meg ilyesmi. Bár a szobám ajtajának állapota olyan, mint amit már Chuck Norris párszor berúgott, a többiről nem nagyon tudok olyan megdöbbentően rosszat mondani. Persze jót sem, hiszen ki tudja, lehet, hogy három nap múlva kezemben marad a kilincs, rám zuhan az a csodálatos lámpát körülölelő stukkószerű akármi a plafonról, vagy eldugul a WC. Amúgy a konyhával sincs gond. Tény, hogy még csak futólag jártam benne, de első ránézésre az is oksa.



Miután letettem a bőröndöm, kicsit MSNeztem. Valóban van WiFi, és valóban nagyon jó. :) Majd a webkamerával kiderül, mennyire gyors. De eddig a netezéshez tökéletes volt.



Utána találkoztam Mónival és Lillával, a két útitársammal. Egy kicsit császkáltunk, vettünk Oyster kártyát, amivel utazhatunk mindenfelé, majd megláttunk egy remek boltot, ahol minden 1 Ł. De tényleg minden... A nagy autómakettektől kezdve, a tudomisén hány tekercses WC papírig, minden. Nagyon durva! Ráadásul még olyan akciók is voltak, hogy ha az ember hármat vesz, akkor is csak 2 Ł-ot kell fizetnie. Jól bevásároltam, vettem tusfürdőt, sampont, balzsamot, fogkrémet, még párnát is. :) Élelmiszer terén viszont sajnos chipsben, csokikban, sütikben kimerült, így azt mellékeltem. A kedves pénztáros néni egy majdnem teljesen kettészakadt 10 Ł-ost akart nekem visszaadni. Ennyire hülyének nézek ki? :) Nah jó lehet, de akkor is, ne már... :) Jól kicseréltettem vele... Utána felszálltunk egy buszra, és elmentünk egy Tescoba. Már ha azt annak lehet nevezni. Itt komolyan veszik a "legkisebb is számít" mottót... Hihetetlenül kicsi volt. És őszintén szólva nem is túl olcsó. Itt is nyomják a Tescos termékeket, plusz természetesen olyan dolgokat, amikről fogalmam sincs, hogy mik. Csak álltam a felvágottaknál és néztem... Végül vettem valami virsliszerűt... :)



Apropó busz! Mintha csak Pesten lennék. Tömeg, nyomor. Tetézi a dolgot, hogy össze-vissza mindenhol megáll. Ahol éppen valaki int egyet a kezével. És amit még nehéz lesz megszokni, ezt már előre látom, hogy ugye nem csupán az autók mennek az ellenkező oldalon, de a buszok is (-ezt bámulatosan kilogikáztam:)). Így számomra mindig a nem várt oldalról jöttek, és a nem várt irányba mentek tovább. :)



Utána haza sétáltam, kipakoltam a bőröndből, most írom ezeket a sorokat.

Holnap bemegyünk a citybe.



Összességében eddig jól érzem magam, de persze van egy csepp honvágyam. :) Nah jó, legyen két csepp... De remélem, megszokom majd itt. Nagyon sok a török, a pakisztáni, az arab, meg persze a néger, kíváncsi leszek a belvárosra...



Ám az az érzés ma felerősödött bennem, hogy egy évnél tovább biztosan nem maradok............