2008. augusztus 22., péntek
Nincs cím
1. Láttam egy balesetet élesben. Mit mondjak, remek volt... A buszmegállóban álltam, vártam, kiírta a tábla (jah igen, ezt még nem is mondtam, szóval a megállók többségében van egy jelzőtábla, ami folyamatosan kiírja, hogy hány perc múlva, és melyik busz jön. De még a világ végén is... Elég jó kis találmány, és összetörve még egyet sem láttam. Talán mert mindenki fel bírja fogni, hogy ez neki is jó...), szóval tudtam, hogy 6 perc múlva jön a 29-es. Erre egy nagy csattanás, odanéztem, és hamar felfogtam, hogy ajjajj, egy motor csúszik felém az úton, még mindig, még mindig, még mindig, és huhhh, végre megállt. Rajta pedig két ember, bár akkor már inkább alatta voltak... A sztori röviden annyi volt, hogy a motor szabályosan ment, egy autó pedig szabálytalanul megfordult az úton a záróvonalon át, és elcsapta a motorosokat. Aki utóbbit vezette, hamar felpattant, visszaült a motorra és a kocsi után ment, ami persze gyorsan elhagyta a helyszínt az eset után. A másik srácnak viszont nyílt seb volt a lábán... Grrr... Gyorsan odébb álltam, mások már hívták is a mentőket. :S
2. A másik dolog igazán kedvemre való: van egy magyar pékség tőlem nem messze! Hmmm... és van ám ott minden szép és jó, kánaán! :D Gyorsan vettem somlói galuskát, meggyes-mákos rétest, és még valami mákosat... Mindegy, csak mák legyen... Ööö... persze a hazai más, de istenien esett! :D És az is tény, hogy a somlói galuska iszonyat módon drága itt, vagyis én sokallok másfél fontot egy viszonylag elég kicsi adagért. De egyet vennem kellett! :)
Amúgy ennyi, hétvégére valószínűsíthető program egy kis Camden Town (londoni városrész, mint valami piac), valamint vasárnap és hétfőn (utóbbi is munkaszüneti nap lesz) nagy karnevál lesz Notting Hill-ben, lehet, hogy oda szintén elnézünk.
Húú, most ennyi, mert hulla vagyok... :S
2008. augusztus 17., vasárnap
Ami azóta történt...
A hét elején túl sok izgalmas dolog nem történt, iskolában voltam, tanulgattam ezt-azt, Isabellel bevásároltunk... Utóbbi vicces volt, "nyertünk" egy doboz ingyen mosóport. :D Mégpedig úgy, hogy a buszon leültünk, és nem sokkal később az előttünk ülő hölgy mosolyogva hátra adott egy Morrisons-os szatyrot, benne a dobozzal... Mi először csak néztünk rá értetlenkedve, aztán hamar kapcsoltunk, hogy valaki más hagyhatta ott, csupán a nő azt gondolta, látva, hogy a mi kezünk is tele van Morrisons-os zacsikkal, hogy a miénk, csak persze ott felejtettük... :) Mondanom sem kell, szépen megköszöntük az ajándékot, és a többihez csaptuk... :)
A hétvége már színesebben telt, ugyanis Tiziano egyik testvére, a legkisebb huga, Valentina eljött Londonba pár napra. Így pénteken elmentünk a Regent's Parkba, mely azonnal elnyerte nálam az eddig látottak közül az ezüst érmet. :) (Az arany még mindig a Holland Parké.) Viszonylag a nagyobbak közé tartozik, természetesen van tava, lehet csónakázni sok-sok kacsával, hattyúval, meg egyéb tollas élőlénnyel. Különlegessége még egy nagy szakasz, ahová rózsák vannak ültetve. Kb. 400 fajta, úgyhogy ha valaki odáig van érte, hát rajta... :) Amit még én láttam az egy mesterséges szigetecske és egy miniatűr vízesés. Viszont tényleg szép hely ám! ;) Utána a Buckingham Palota felé vettük az irányt, ahol iszonyatosan sok embert látthattunk ismét, ha eddig esetleg még nem untuk volna meg... :S Végül pedig a Westminster Cathedral-t iktattuk be, mint végállomást.
Szép nap volt, kellemesen fárasztó. Valentina nagyon aranyos, egyetemre jár jelenleg Olaszországban. Sajnos angolul nem nagyon beszél, mivel nekik otthon nem kötelező nyelvet tanulni. Elég durva, meglepett... :) Ám egy olasz-angol, angol-olasz szótár segítségével jól elbeszélgettünk. :)
Szombaton Tiziano nappali shiftes volt, így úgy egyeztünk meg, hogy kettőre megyünk a tesójával abba az étterembe, ahol dolgozik. Így előtte volt alkalmam futni egyet Isabellel, ésésésésésésés igen! Sikerült - bár hozzáteszem, nem nagyon kellett győzködni, - rávennünk Jiri-t, hogy jöjjön velünk! :D Ő ugye a cseh srác. Remek volt... És ezen a reggelen kezdődött el a nagy evés napja is! :) Isabel talált valami boltot, ahol tudott venni olyan ételeket, alapanyagokat, melyekből olyasmi ételeket lehet főzni, mint amilyeneket ők szoktak Kolumbiában. Persze mindjárt leszögezte, hogy ezt kell majd megkóstolnom, abból kell majd ennem, stb.. Így szombaton készített reggelit, ami nekem inkább már uzsonna volt (11 óra körül). Tény, hogy annyira azért nem ellenkeztem... :D Tulajdonképpen rántotta volt, benne kukoricával, szalámival, sonkával, sajttal, és mellé valami kenyérpótló dolog, de nem tudom, mi. :D A tetején tuti, hogy sajt volt. De ízlett... :) Utána rohantam South Kensingtonba az Il Giardino nevű étterembe. Mivel éhes ugye nem voltam, bíztam benne, hogy ha valami - a neve alapján - sajtos dolgot eszem, akkor az nem lesz túl nagy adag. Tévedtem... Bár gondolhattam volna, hiszen addigra mindenki tudta az étteremben, hogy jövünk, így a chief különösen odafigyelt. :) Ismét teleettem magam, plusz desszert: eredeti olasz pannacotta, tiramisu és valami pudingos gyümölcskosár. A kiszolgálás pedig Tiziano által volt hibátlan. Ejhh... Az idő hipp-hopp elszaladt, egy kis pihenés után éjszakai városnézésre mentünk hármasban. Most már kijelenthetem: a Trafalgar tér ki van világítva... :) Nem tudom meddig, de mikor kb 10 körül arra jártunk, elég szép volt. :) Majd teszek fel képeket... Elmentünk a belvárosi kínai részre is, nos nem túl nagy. A város nevezetességein kívül pedig még rengeteg érdekes embert csodálhattunk meg... Nem tudom szavakba önteni, nem gondoltam volna, hogy ez elő fog velem valaha fordulni. Olyan ruhák, és olyan csizmák olyan sarokkal... Eszméletlen... Nevetséges... Rusnya... Később még megnéztük a London Bridge-et. ;)
Hm, még nem írtam nagyon sokat... úgyhogy elmesélem a hazafelé utamat! :D A busz a Trafalgar térről indul. Úgyhogy akkor még volt hely... Időben úgy 1 óra 40-45 percet kell elképzelni. Holott ez a nappali csúcsforgalomban sem több egy óránál... Kb. háromnegyed óra volt, míg az első 6 megállót megtettük a városban, ami szombat éjszaka tele van riksázó idiótákkal. Utóbbi azért, mert ezek vadállatok. Általánosságban nincs velük semmi bajom, de amikor a forgalommal szemben tekernek, és a busz, valamint az autók miattuk nem haladnak, össze-vissza dudál mindenki, fék-gáz-fék-gáz-fék-gáz... Gáz! Mikor innen végre kikeveredtünk, az ablakon kifelé bambulva lettem figyelmes arra, hogy a hang, ami bemondja, hogy milyen megálló jön, (meg még a következőket: mindenki mindig tartsa magánál a holmiját; mindenki legyen óvatos, mert a környéken sok a tolvaj; stb..) nos ez a hang túl gyakran emlegette a "Finsbury Park Station" kifejezést. Nézem a kiírást: "a busz célállomása megváltozott, az új végállomás: Finsbury Park Station". Ehhez még annyit kell tudni, hogy ez jóval azelőtt a megálló előtt található, ahol nekem le kell szállni... Azt hittem felrobbanok... A sofőr egyszercsak kitalálta ezt, és megváltoztatta a végállomást... Hihetetlen! És tényleg, a parknál le kellett szállni a buszról... És várni egy másikat... Grrr...
Otthon kicsit lenyugodtam, mert Isabel a nappaliban aludt, gondolom tévézett. Mivel elsőre nem tudtam felébreszteni, rajzoltam egy vigyorgós fejet a talpára... :) Kiéltem a művészi énem. :D Után jobban megráztam, de a remekművet csak másnap mutattam meg neki. De nem utált, csak kicsit! :D
Vasárnap megint korán keltem. :S Ekkor már hulla voltam. De azért elmentünk a Természettudományi múzeumba. Szokásos hétvégi embermennyiség... Szokásosan az öregek lökdöstek a legjobban... De láttam a dínós részt!! :) Sajnos a kistesó (24 éves...) megint nem érezte jól magát, már szombaton is rosszul volt, így ő haza ment, én meg Tizianoval elmentem egy étterembe, amiről egy könyvben olvasott korábban. A hely nagyon egyszerű berendezésű volt, és mindent lehetett kapni, ami organikus. Ez tömören összefoglalva: organikus sajt, organikus kenyérfélék, organikus víz, organikus dudvák, organikus a levegő, az asztal, a pohár, a lámpa... Organikus! :) Nah jó befejezem... Szóval én egy nagy sajttálat kértem, nem is bántam meg, egyet leszámítva mindet meg bírtam enni. Tiziano valami nem tudom mit, de azon volt bacon is. Azt én ettem meg, kell a fehérje, én még fejlődő szervezet vagyok. :) És valami vörös bort is kért, imádja. Próbál engem is tanítgatni, hogy melyik a jó, meg miért. De nem vagyok túlságosan fogékony az ilyesmire. :D Majd egyszer, talán... :)
Utána még vettünk egy pólót 18 fontért... 18 font... egy gagyi pólóért... A testvére viszi haza ajándékba egy barátjának. De akkor is... 18 font... Egy Hard Rock Café-s pólóért... Egyáltalán így kell leírni? Ami komoly, hogy mikor be akartunk menni a boltba, egy srác ott járkált fel-alá, és megkérdezte, hogy milyen nemzetiségűek vagyunk és hányan akarunk bemenni... "Nem látsz vagy nem tudsz számolni, hogy hányan vagyunk?" - gondoltam magamban. Áhh... és a bejárat mellé oda volt készítve ilyen kis elválasztó oszlop+szalag, arra az esetre, ha túl sokan lennének... Akkor ott kell várakozni a kedves vásárlónak... Lehet, utóbbit otthon is be kellene vezetni!!! :D :D
Közeledve a végkimerülés állapotához az esti mozira és csavargásra már nemet mondtam, és otthon pihentem. :)
Röviden ennyi!
Jajj de igen! A szombati tortám! :D Marco-ék megint főztek, illetve sütöttek. Szombaton este, nagy rohanásban voltam, és Marco mondta, hogy várjam még meg a sütit, amit csinál. Említettem is neki, hogy amikor valami ilyesmit készít, én sosem kapok belőle, mert akkor este vagy dolgozom, vagy valamerre csavargok. Így mondta, hogy rendben, tesz nekem félre, és másnap reggel valóban ott volt a hűtőben a polcomon az isteni nutellás süti! Egy fél tepsinyi! :D Nyam-nyam... :D
2008. augusztus 11., hétfő
Mozi :)
Az úgy volt, hogy megbeszéltük Tizianoval, hogy elmegyünk valamikor moziba, és mivel vasánap szabadnapja volt, hát erre esett a választás. Előtte megint valami zöld helyre akartunk elnézni, de mivel szakadt az eső, csak a Finsbury parkig jutottunk. Utána irány Wood Green, a bevásárlóközpont, és az ott fellelhető mozi. :) A jegyekről... Nem éppen olcsó mulatság... Egy felnőttnek csúcsidőben, ami hétvégére és hétköznap 17:00 utánra tehető, 7, 40 font. Diákoknak 5 font körül van, ám nem emlékszem pontosan... Mivel még volt 40 percünk a film kezdetéig, szétnéztünk egy-két boltban, semmi érdekes nem történt. Aztán elindultunk a terem felé. Egy hölgyike kedvesen letépte a jegyünkről a számára aktuális részt, és mondta, hogy hanyasba kell mennünk. Ami lényeges: ebben a plázában a mozitermek a föld alatti részen találhatóak. Minden terem bejárata fölé ki van írva, hogy melyik film megy bent éppen, és az mikor kezdődött. Egy szinten van egyébként az összes, egy olyan szinten, ahol a nézőkön, és a szemetet összeszedő alkalmazottakon kívül senki nincs... Ami mit jelent? :) Ha kijöttem az egyik filmről, akkor mehetek is a következőre... :D Hihetetlen... (Igazad volt, Sanyi!!!;)) No persze ezt nem játszottuk el akkor, majd legközelebb, ha nagyon ráérek, és jól felpakoltam a hátizsákom elemózsiával... :))) Egyébként azt sem nézték meg, senkit nem érdekel, hogy mit viszel be...
Jajj és még valami... Itt olyan nincs, hogy egy nagydarab figura ül a helyeden, mivel itt a jegyeken a film címén és a teremszámon kívül nincs más infó. Mindenki oda ül, ahova akar... :) Úgyhogy az első, illetve az erősebb győz... :D
Amúgy a Múmia 3-at néztük meg, és mily meglepő, rengeteg dolgot megértettem... :) Úgyhogy ebből a szempontból igen pozitív volt az élmény! :) Viszonylag sokan voltak, mármint többen, mint Pesten, de azért nem volt nagy tömeg. És hogy otthon sok a reklám a filmek előtt? Hahhh... nevetséges! :) Itt 16:10-kor kellett volna elkezdődnie a filmnek, ehelyett 16:37-kor írkálták ki a "12 éven aluliaknak nem javasolt" dolgot...
Utána elmentünk egy olasz étterembe igazi olasz pizzát enni. ;) Nyami... ha így haladok, igen husi leszek, mikor haza megyek! :D
Öööö... még sétáltunk egyet, később pedig, éjjel 1 körül még elmentünk a Trafalgar térre. Készítettem pár képet, de nem nagyon volt kivilágítva a hely. Nem tudom, hogy azért, mert már későn értünk oda, vagy azért, mert nem is szokták. Mindenesetre ha az utóbbi, akkor elég fura...
Olyan 3 körül értem haza, úgyhogy ma hulla is voltam. Persze mentem ma is iskolába ám! ;) Hazafelé jövet pedig találkoztam a buszon egy régi miskolci ismerőssel... :D Kicsi ez a London... :D :D
Nos röviden ennyi... Ma akartam cipőt venni, de ami tetszett, abból csak 7-es volt, az pedig nagy. :( Megőrülök, eddig nem vettem még semmit itt magamnak. (Ruhára gondolok...) Egyszerűen nem találok olyat, ami tetszik, és felveszem, és még úgy is tetszik... Rendben, az olyan kommenteket nem kérem, hogy bennem van a hiba... :) Előre is köszönöm! :) Nah majd talán legközelebb sikerül...
:)
2008. augusztus 8., péntek
Múzeum, iskola, egyéb
2008. augusztus 2., szombat
Képek - Vicces + Primark
Augusztus
Mivel elég régóta nem írtam, most igyekszem kitenni magamért… Legutóbb a Holland Parkról meséltem. Másnapi programunk a Portobello Road megtekintése volt. Ez egy igen hosszú utca, amit valamikor valaki kinevezett egy piacnak. :) Valószínűleg mindenki, aki Londonba utazik hallott már erről korábban, ugyanis annyian voltak ott, hogy csak nah. A végére hihetetlen volt, hogy egyszer sem veszítettük el egymást a többiekkel. Volt ott minden: ruha, édességek, gyümölcsösök, hot-dogosok, régiségeket árusítók, giccsparádé, és jó sok turista. Venni nem vettünk semmi extrát, kicsit hajazott egy kínai piacra. Amit viszont megfigyeltem, hogy itt persze nem a kínai, hanem a török holmik vannak többségben. :) Még előtte voltunk a Tescoban, ahol volt alkalmunk kipróbálni, hogyan lehet pénztáros nélkül fizetni. Igen vicces… A kasszák helyén ilyen gépek vannak kitéve, ahol megvan szépen a helye a kosárnak, oda ugye azt le kell tenni, és minden egyes termék vonalkódját be kell szépen olvastatni. Utána pedig egyből lehet a szatyrokba pakolni. A végén kiírja a masina, hogy mennyi a fizetendő, és azt be kell dobni. Remek találmány! :D És pontosan vissza is ad. :) Hogy hogy ellenőrzik a csalásokat, fogalmam sincs, mert nem volt alkalmam megfigyelni, de majd legközelebb! :)
Utána dolgoztam, dolgoztam, dolgoztam… Olyan nagyon extra dolog nem is történt velem… Csak pár apróság.
Például a buszon fotóztam egy fiatalembert, akinek akkora lánc volt a nyakában… Nem tudtam kihagyni, még a késelést is megkockáztatva el kellett készítenem azt a képet… :D Fel is teszem a következő bejegyzésemben. :) Apropó busz… Hm, ez a hőség… De talán nem is a meleggel van igazán baj, hanem a sok csadoros nővel, és koszos emberrel. Ez a meleg aztán kihozza belőlük mindazt, amire képesek, már persze szagügyileg. :S A double deckeren utazni például külön utálok, mert 3 vagy 4 megálló erejéig nem szívesen baktatok fel az emeletre, lent persze meg akkora a tömeg. Ami biztos, hogy legalább három babakocsis nő utazik a buszon… Plusz egy ultipartiról hazafelé tartó idősebb csoport is van minden másodikon. Nem vagyok egy nagy ász matematikából, de ki lehet számolni, mi az esélye a „kényelmes” útnak. Az pedig, hogy aki az ajtóban áll, leszálljon, és leengedje a valóban leszállni akarókat, meg sem fordul senkinek a fejében. Mint ahogy az sem, hogy talán meg kellene várni, míg a leszállni vágyók elhagyják a járművet… Kicsit bunkeszok erre… :S Bár tény, hogy kiélhetem magam, ha valakit fel akarok lökni, nos mindig lehet rá okot találni. :)
Tegnapelőtt voltam az Argos nevű boltban. Csak azért emelem ki, mert ez is eléggé különleges. :) Itt nem úgy megy a bevásárlás, hogy bemegyek, ami kell, azt bepakolom a kosaramba a polcról, fizetek és kijövök, hanem… A bejáraton belépve rögtön katalógusokba ütközik az ember. Több száz oldalas könyv, benne különböző címszavak szerint be vannak a dolgok sorolva, úgy mint játékok, szépségápolás, ruházat, stb.. Itt aztán kiválasztom, ami kell, egy odakészített kis nyomtatványra ráírom a termék kódját, és hogy mennyit szeretnék belőle, majd a kasszánál fizetek, és kapok egy sorszámot. Egy másik pultnál pedig szólítanak, ha megérkezett az áru. :) Nagyon vicces! :D Jó, nem biztos, hogy mindent így kell megvenni… Például lehet telefont is vásárolni, azt azért előtte jó megnézni máshol, hogy valóban tetszik-e, de sokkal olcsóbbak a dolgok. :) A katalógus egyébként az interneten is fent van (http://www.argos.co.uk/).
Aztán megint jártam a Morrisonsban is… Új kedvenc akcióm: Müller joghurt, 6 db-os kiszerelés, ha egyet veszek 2, 89 font, de ha kettőt, akkor a kettő együtt 2 font… :D Ezt hogy találták ki? Valaki kicsit igen elnézhette a rendelést, és most elég durva készlet lehet… :D Mindenesetre gyorsan bevásároltam, most azon élek… :D Valamint bolognait is főztem… Bizoooony… Én… ;)
Szóval munka… Még bírom… :) Bár elég rosszul alszom Farhanéknál. :S Iszonyat hőség van a szobájában, mivel ugye minden gépesítve van, hogy megkönnyítsék az életét. Távkapcsoló az összes lámpához, a nyomtatóhoz, a monitor fel van szerelve a falra, persze a hatalmas TV is kell neki, ami még külön nyomja a meleget… :S Eszméletlen… Ráadásul addig nem hagy aludni, amíg ő nem álmos. Mikor legutóbb nála voltam, akkor éjfélig ilyen kis csúnya szökőkutakat kellett nézegetni vele a kertjükbe, mert ő vasárnap party-t akar rendezni, és addigra meg is kell érkezzen a kiválasztott darab. Minden egyes példányról kikérdezte a véleményem. Közben én inkább a Helyszínelőket néztem volna, ám tovább tetézte a helyzetet Farhan nem tudom milyen hozzátartozója, egy lány, - sajnos a nevét sem tudom, csak hogy ott lakik ő is, és mindig nagyon kedves :) -, nos ő amikor bejött, és kérdezte, nézem-e a TV-t. Mondtam, hogy nézem… de végülis csak ő van otthon, úgyhogy hozzátettem, ha szeretné, elkapcsolhatja. Ennek nagyon megörült, mindjárt be is hozott egy széket, és valami indiai csatornára kapcsolt, ahol egy csodás sorozatot adtak éppen. Csadoros nőkkel, nagyhajú férfiakkal, akik perceken keresztül csak egy dzsipben ültek, mosolyogtak, és mínusz 20-al haladtak, miközben furcsa zene szólt. Még jó, hogy volt nálam egy könyv, belefojthattam a bánatom… :)
A hétvégén megint barbecue party lesz… :) Már várom nagyon! Ráadásul vasárnap pont nem kell mennem Farhanhoz, mert ugye nála is kerti party lesz. :) Mázli!
Ööö… és még valami fontos. Az iskola. Tegnap átestem a próbanapon. :) Tegnapelőtt felmérték egy gagyesz teszttel és egy szóbeli beszélgetéssel a nyelvtudásom, ami alapján hatból ötös szintre besoroltak. Mondta a hölgy, hogy menjek vissza másnap délre, és akkor megnézhetek egy órát. Viszont akkor már egy férfinél kerültem sorra, aki amikor beszélgettünk, és meglátta a tesztet, azonnal kitalálta, hogy nem is az ötös csoport, hanem mindjárt a hatos lesz a nekem való. Hiába volt minden ellenkezésem, mehettem 12:30-ra a 204-es terembe. Velem együtt kilencen voltunk bent, a tanár egy skót férfi volt – ezt onnan tudom, hogy egy példán keresztül megemlítette. Magyar nem volt egy sem, bár ezt annyira nem bánom. :) Jah és a nyolc főből négynek ez volt az utolsó órája, hétvégén repülnek haza. Összességében jó véleménnyel vagyok az iskoláról, eddig. A neve Oxford House College, természetesen, mint majdnem az összes ilyen nyelviskola az Oxford Streeten van. Először valami kis nyomi helynek látszott, mert iszonyat keskeny lépcsőn kell felmenni az emeletekre, de a termek modernek, a bútorok és eszközök is jók. Úgyhogy hétfőn kezdek, aznap tudom majd meg, ki lesz a tanárom, hányan leszünk, milyen nemzetiségűek, stb.. Mint említettem a látogatott csoportban nem volt magyar, de a folyosón sem hallottam senkit a becses anyanyelvemen beszélni. :) Úgyhogy drága, imádott, egyetlen Anyukám, megnyugodhatsz, jó helyen lesz a Te okos kislányod (khm, ez utóbbi én volnék)… :)