A hét elején túl sok izgalmas dolog nem történt, iskolában voltam, tanulgattam ezt-azt, Isabellel bevásároltunk... Utóbbi vicces volt, "nyertünk" egy doboz ingyen mosóport. :D Mégpedig úgy, hogy a buszon leültünk, és nem sokkal később az előttünk ülő hölgy mosolyogva hátra adott egy Morrisons-os szatyrot, benne a dobozzal... Mi először csak néztünk rá értetlenkedve, aztán hamar kapcsoltunk, hogy valaki más hagyhatta ott, csupán a nő azt gondolta, látva, hogy a mi kezünk is tele van Morrisons-os zacsikkal, hogy a miénk, csak persze ott felejtettük... :) Mondanom sem kell, szépen megköszöntük az ajándékot, és a többihez csaptuk... :)
A hétvége már színesebben telt, ugyanis Tiziano egyik testvére, a legkisebb huga, Valentina eljött Londonba pár napra. Így pénteken elmentünk a Regent's Parkba, mely azonnal elnyerte nálam az eddig látottak közül az ezüst érmet. :) (Az arany még mindig a Holland Parké.) Viszonylag a nagyobbak közé tartozik, természetesen van tava, lehet csónakázni sok-sok kacsával, hattyúval, meg egyéb tollas élőlénnyel. Különlegessége még egy nagy szakasz, ahová rózsák vannak ültetve. Kb. 400 fajta, úgyhogy ha valaki odáig van érte, hát rajta... :) Amit még én láttam az egy mesterséges szigetecske és egy miniatűr vízesés. Viszont tényleg szép hely ám! ;) Utána a Buckingham Palota felé vettük az irányt, ahol iszonyatosan sok embert látthattunk ismét, ha eddig esetleg még nem untuk volna meg... :S Végül pedig a Westminster Cathedral-t iktattuk be, mint végállomást.
Szép nap volt, kellemesen fárasztó. Valentina nagyon aranyos, egyetemre jár jelenleg Olaszországban. Sajnos angolul nem nagyon beszél, mivel nekik otthon nem kötelező nyelvet tanulni. Elég durva, meglepett... :) Ám egy olasz-angol, angol-olasz szótár segítségével jól elbeszélgettünk. :)
Szombaton Tiziano nappali shiftes volt, így úgy egyeztünk meg, hogy kettőre megyünk a tesójával abba az étterembe, ahol dolgozik. Így előtte volt alkalmam futni egyet Isabellel, ésésésésésésés igen! Sikerült - bár hozzáteszem, nem nagyon kellett győzködni, - rávennünk Jiri-t, hogy jöjjön velünk! :D Ő ugye a cseh srác. Remek volt... És ezen a reggelen kezdődött el a nagy evés napja is! :) Isabel talált valami boltot, ahol tudott venni olyan ételeket, alapanyagokat, melyekből olyasmi ételeket lehet főzni, mint amilyeneket ők szoktak Kolumbiában. Persze mindjárt leszögezte, hogy ezt kell majd megkóstolnom, abból kell majd ennem, stb.. Így szombaton készített reggelit, ami nekem inkább már uzsonna volt (11 óra körül). Tény, hogy annyira azért nem ellenkeztem... :D Tulajdonképpen rántotta volt, benne kukoricával, szalámival, sonkával, sajttal, és mellé valami kenyérpótló dolog, de nem tudom, mi. :D A tetején tuti, hogy sajt volt. De ízlett... :) Utána rohantam South Kensingtonba az Il Giardino nevű étterembe. Mivel éhes ugye nem voltam, bíztam benne, hogy ha valami - a neve alapján - sajtos dolgot eszem, akkor az nem lesz túl nagy adag. Tévedtem... Bár gondolhattam volna, hiszen addigra mindenki tudta az étteremben, hogy jövünk, így a chief különösen odafigyelt. :) Ismét teleettem magam, plusz desszert: eredeti olasz pannacotta, tiramisu és valami pudingos gyümölcskosár. A kiszolgálás pedig Tiziano által volt hibátlan. Ejhh... Az idő hipp-hopp elszaladt, egy kis pihenés után éjszakai városnézésre mentünk hármasban. Most már kijelenthetem: a Trafalgar tér ki van világítva... :) Nem tudom meddig, de mikor kb 10 körül arra jártunk, elég szép volt. :) Majd teszek fel képeket... Elmentünk a belvárosi kínai részre is, nos nem túl nagy. A város nevezetességein kívül pedig még rengeteg érdekes embert csodálhattunk meg... Nem tudom szavakba önteni, nem gondoltam volna, hogy ez elő fog velem valaha fordulni. Olyan ruhák, és olyan csizmák olyan sarokkal... Eszméletlen... Nevetséges... Rusnya... Később még megnéztük a London Bridge-et. ;)
Hm, még nem írtam nagyon sokat... úgyhogy elmesélem a hazafelé utamat! :D A busz a Trafalgar térről indul. Úgyhogy akkor még volt hely... Időben úgy 1 óra 40-45 percet kell elképzelni. Holott ez a nappali csúcsforgalomban sem több egy óránál... Kb. háromnegyed óra volt, míg az első 6 megállót megtettük a városban, ami szombat éjszaka tele van riksázó idiótákkal. Utóbbi azért, mert ezek vadállatok. Általánosságban nincs velük semmi bajom, de amikor a forgalommal szemben tekernek, és a busz, valamint az autók miattuk nem haladnak, össze-vissza dudál mindenki, fék-gáz-fék-gáz-fék-gáz... Gáz! Mikor innen végre kikeveredtünk, az ablakon kifelé bambulva lettem figyelmes arra, hogy a hang, ami bemondja, hogy milyen megálló jön, (meg még a következőket: mindenki mindig tartsa magánál a holmiját; mindenki legyen óvatos, mert a környéken sok a tolvaj; stb..) nos ez a hang túl gyakran emlegette a "Finsbury Park Station" kifejezést. Nézem a kiírást: "a busz célállomása megváltozott, az új végállomás: Finsbury Park Station". Ehhez még annyit kell tudni, hogy ez jóval azelőtt a megálló előtt található, ahol nekem le kell szállni... Azt hittem felrobbanok... A sofőr egyszercsak kitalálta ezt, és megváltoztatta a végállomást... Hihetetlen! És tényleg, a parknál le kellett szállni a buszról... És várni egy másikat... Grrr...
Otthon kicsit lenyugodtam, mert Isabel a nappaliban aludt, gondolom tévézett. Mivel elsőre nem tudtam felébreszteni, rajzoltam egy vigyorgós fejet a talpára... :) Kiéltem a művészi énem. :D Után jobban megráztam, de a remekművet csak másnap mutattam meg neki. De nem utált, csak kicsit! :D
Vasárnap megint korán keltem. :S Ekkor már hulla voltam. De azért elmentünk a Természettudományi múzeumba. Szokásos hétvégi embermennyiség... Szokásosan az öregek lökdöstek a legjobban... De láttam a dínós részt!! :) Sajnos a kistesó (24 éves...) megint nem érezte jól magát, már szombaton is rosszul volt, így ő haza ment, én meg Tizianoval elmentem egy étterembe, amiről egy könyvben olvasott korábban. A hely nagyon egyszerű berendezésű volt, és mindent lehetett kapni, ami organikus. Ez tömören összefoglalva: organikus sajt, organikus kenyérfélék, organikus víz, organikus dudvák, organikus a levegő, az asztal, a pohár, a lámpa... Organikus! :) Nah jó befejezem... Szóval én egy nagy sajttálat kértem, nem is bántam meg, egyet leszámítva mindet meg bírtam enni. Tiziano valami nem tudom mit, de azon volt bacon is. Azt én ettem meg, kell a fehérje, én még fejlődő szervezet vagyok. :) És valami vörös bort is kért, imádja. Próbál engem is tanítgatni, hogy melyik a jó, meg miért. De nem vagyok túlságosan fogékony az ilyesmire. :D Majd egyszer, talán... :)
Utána még vettünk egy pólót 18 fontért... 18 font... egy gagyi pólóért... A testvére viszi haza ajándékba egy barátjának. De akkor is... 18 font... Egy Hard Rock Café-s pólóért... Egyáltalán így kell leírni? Ami komoly, hogy mikor be akartunk menni a boltba, egy srác ott járkált fel-alá, és megkérdezte, hogy milyen nemzetiségűek vagyunk és hányan akarunk bemenni... "Nem látsz vagy nem tudsz számolni, hogy hányan vagyunk?" - gondoltam magamban. Áhh... és a bejárat mellé oda volt készítve ilyen kis elválasztó oszlop+szalag, arra az esetre, ha túl sokan lennének... Akkor ott kell várakozni a kedves vásárlónak... Lehet, utóbbit otthon is be kellene vezetni!!! :D :D
Közeledve a végkimerülés állapotához az esti mozira és csavargásra már nemet mondtam, és otthon pihentem. :)
Röviden ennyi!
Jajj de igen! A szombati tortám! :D Marco-ék megint főztek, illetve sütöttek. Szombaton este, nagy rohanásban voltam, és Marco mondta, hogy várjam még meg a sütit, amit csinál. Említettem is neki, hogy amikor valami ilyesmit készít, én sosem kapok belőle, mert akkor este vagy dolgozom, vagy valamerre csavargok. Így mondta, hogy rendben, tesz nekem félre, és másnap reggel valóban ott volt a hűtőben a polcomon az isteni nutellás süti! Egy fél tepsinyi! :D Nyam-nyam... :D
2 megjegyzés:
Nahát Kisvirág, Tiziano egyre többet tűnik fel a beszámolóidban, de képet még mindig nem láttam Róla! És mint olvasom a hozzászólásokat, már nem csak én hiányolom :D
Oh, már van aki átvegye a helyem a sütésben! :( Pedig Neked szerettem a legjobban a mákos sütiket elővarázsolni a tepsiből!
Azért küldök sok puszit :xxx
:)))))))))))))))))
Pedig már van ám kép róla... ;) Majd megmutizom Neked! ;)
Senki, még egyszer hangsúlyozom, SENKI nem veheti át a helyed a sütésben!!! :)))
Húúú, mák! :)
Innen nem messze van egy magyar pékség, el akarok majd menni oda, hátha van vmi mákos sütijük. Mert itt sehol nem lehet olyat kapni. :(
Vmikor már csak leszünk egyszerre is MSNen!!!
Pusssssz:)
Megjegyzés küldése