Augusztus

Hűűha! Már augusztus van! Fantasztikus! :)

Mivel elég régóta nem írtam, most igyekszem kitenni magamért… Legutóbb a Holland Parkról meséltem. Másnapi programunk a Portobello Road megtekintése volt. Ez egy igen hosszú utca, amit valamikor valaki kinevezett egy piacnak. :) Valószínűleg mindenki, aki Londonba utazik hallott már erről korábban, ugyanis annyian voltak ott, hogy csak nah. A végére hihetetlen volt, hogy egyszer sem veszítettük el egymást a többiekkel. Volt ott minden: ruha, édességek, gyümölcsösök, hot-dogosok, régiségeket árusítók, giccsparádé, és jó sok turista. Venni nem vettünk semmi extrát, kicsit hajazott egy kínai piacra. Amit viszont megfigyeltem, hogy itt persze nem a kínai, hanem a török holmik vannak többségben. :) Még előtte voltunk a Tescoban, ahol volt alkalmunk kipróbálni, hogyan lehet pénztáros nélkül fizetni. Igen vicces… A kasszák helyén ilyen gépek vannak kitéve, ahol megvan szépen a helye a kosárnak, oda ugye azt le kell tenni, és minden egyes termék vonalkódját be kell szépen olvastatni. Utána pedig egyből lehet a szatyrokba pakolni. A végén kiírja a masina, hogy mennyi a fizetendő, és azt be kell dobni. Remek találmány! :D És pontosan vissza is ad. :) Hogy hogy ellenőrzik a csalásokat, fogalmam sincs, mert nem volt alkalmam megfigyelni, de majd legközelebb! :)

Utána dolgoztam, dolgoztam, dolgoztam… Olyan nagyon extra dolog nem is történt velem… Csak pár apróság.

Például a buszon fotóztam egy fiatalembert, akinek akkora lánc volt a nyakában… Nem tudtam kihagyni, még a késelést is megkockáztatva el kellett készítenem azt a képet… :D Fel is teszem a következő bejegyzésemben. :) Apropó busz… Hm, ez a hőség… De talán nem is a meleggel van igazán baj, hanem a sok csadoros nővel, és koszos emberrel. Ez a meleg aztán kihozza belőlük mindazt, amire képesek, már persze szagügyileg. :S A double deckeren utazni például külön utálok, mert 3 vagy 4 megálló erejéig nem szívesen baktatok fel az emeletre, lent persze meg akkora a tömeg. Ami biztos, hogy legalább három babakocsis nő utazik a buszon… Plusz egy ultipartiról hazafelé tartó idősebb csoport is van minden másodikon. Nem vagyok egy nagy ász matematikából, de ki lehet számolni, mi az esélye a „kényelmes” útnak. Az pedig, hogy aki az ajtóban áll, leszálljon, és leengedje a valóban leszállni akarókat, meg sem fordul senkinek a fejében. Mint ahogy az sem, hogy talán meg kellene várni, míg a leszállni vágyók elhagyják a járművet… Kicsit bunkeszok erre… :S Bár tény, hogy kiélhetem magam, ha valakit fel akarok lökni, nos mindig lehet rá okot találni. :)

Tegnapelőtt voltam az Argos nevű boltban. Csak azért emelem ki, mert ez is eléggé különleges. :) Itt nem úgy megy a bevásárlás, hogy bemegyek, ami kell, azt bepakolom a kosaramba a polcról, fizetek és kijövök, hanem… A bejáraton belépve rögtön katalógusokba ütközik az ember. Több száz oldalas könyv, benne különböző címszavak szerint be vannak a dolgok sorolva, úgy mint játékok, szépségápolás, ruházat, stb.. Itt aztán kiválasztom, ami kell, egy odakészített kis nyomtatványra ráírom a termék kódját, és hogy mennyit szeretnék belőle, majd a kasszánál fizetek, és kapok egy sorszámot. Egy másik pultnál pedig szólítanak, ha megérkezett az áru. :) Nagyon vicces! :D Jó, nem biztos, hogy mindent így kell megvenni… Például lehet telefont is vásárolni, azt azért előtte jó megnézni máshol, hogy valóban tetszik-e, de sokkal olcsóbbak a dolgok. :) A katalógus egyébként az interneten is fent van (http://www.argos.co.uk/).

Aztán megint jártam a Morrisonsban is… Új kedvenc akcióm: Müller joghurt, 6 db-os kiszerelés, ha egyet veszek 2, 89 font, de ha kettőt, akkor a kettő együtt 2 font… :D Ezt hogy találták ki? Valaki kicsit igen elnézhette a rendelést, és most elég durva készlet lehet… :D Mindenesetre gyorsan bevásároltam, most azon élek… :D Valamint bolognait is főztem… Bizoooony… Én… ;)

Szóval munka… Még bírom… :) Bár elég rosszul alszom Farhanéknál. :S Iszonyat hőség van a szobájában, mivel ugye minden gépesítve van, hogy megkönnyítsék az életét. Távkapcsoló az összes lámpához, a nyomtatóhoz, a monitor fel van szerelve a falra, persze a hatalmas TV is kell neki, ami még külön nyomja a meleget… :S Eszméletlen… Ráadásul addig nem hagy aludni, amíg ő nem álmos. Mikor legutóbb nála voltam, akkor éjfélig ilyen kis csúnya szökőkutakat kellett nézegetni vele a kertjükbe, mert ő vasárnap party-t akar rendezni, és addigra meg is kell érkezzen a kiválasztott darab. Minden egyes példányról kikérdezte a véleményem. Közben én inkább a Helyszínelőket néztem volna, ám tovább tetézte a helyzetet Farhan nem tudom milyen hozzátartozója, egy lány, - sajnos a nevét sem tudom, csak hogy ott lakik ő is, és mindig nagyon kedves :) -, nos ő amikor bejött, és kérdezte, nézem-e a TV-t. Mondtam, hogy nézem… de végülis csak ő van otthon, úgyhogy hozzátettem, ha szeretné, elkapcsolhatja. Ennek nagyon megörült, mindjárt be is hozott egy széket, és valami indiai csatornára kapcsolt, ahol egy csodás sorozatot adtak éppen. Csadoros nőkkel, nagyhajú férfiakkal, akik perceken keresztül csak egy dzsipben ültek, mosolyogtak, és mínusz 20-al haladtak, miközben furcsa zene szólt. Még jó, hogy volt nálam egy könyv, belefojthattam a bánatom… :)

A hétvégén megint barbecue party lesz… :) Már várom nagyon! Ráadásul vasárnap pont nem kell mennem Farhanhoz, mert ugye nála is kerti party lesz. :) Mázli!

Ööö… és még valami fontos. Az iskola. Tegnap átestem a próbanapon. :) Tegnapelőtt felmérték egy gagyesz teszttel és egy szóbeli beszélgetéssel a nyelvtudásom, ami alapján hatból ötös szintre besoroltak. Mondta a hölgy, hogy menjek vissza másnap délre, és akkor megnézhetek egy órát. Viszont akkor már egy férfinél kerültem sorra, aki amikor beszélgettünk, és meglátta a tesztet, azonnal kitalálta, hogy nem is az ötös csoport, hanem mindjárt a hatos lesz a nekem való. Hiába volt minden ellenkezésem, mehettem 12:30-ra a 204-es terembe. Velem együtt kilencen voltunk bent, a tanár egy skót férfi volt – ezt onnan tudom, hogy egy példán keresztül megemlítette. Magyar nem volt egy sem, bár ezt annyira nem bánom. :) Jah és a nyolc főből négynek ez volt az utolsó órája, hétvégén repülnek haza. Összességében jó véleménnyel vagyok az iskoláról, eddig. A neve Oxford House College, természetesen, mint majdnem az összes ilyen nyelviskola az Oxford Streeten van. Először valami kis nyomi helynek látszott, mert iszonyat keskeny lépcsőn kell felmenni az emeletekre, de a termek modernek, a bútorok és eszközök is jók. Úgyhogy hétfőn kezdek, aznap tudom majd meg, ki lesz a tanárom, hányan leszünk, milyen nemzetiségűek, stb.. Mint említettem a látogatott csoportban nem volt magyar, de a folyosón sem hallottam senkit a becses anyanyelvemen beszélni. :) Úgyhogy drága, imádott, egyetlen Anyukám, megnyugodhatsz, jó helyen lesz a Te okos kislányod (khm, ez utóbbi én volnék)… :)