Képek - Trafalgar Square

Nelson admirális szobrának lábánál








Ha jól tudom, háttérben a St. Martin-in-the-Fields látható. Voltunk bent is, koncerteket szoktak itt tartani. Akkor is volt egy éppen...








National Gallery

National Gallery és Holland Park

Mivel munka már van, a szabad napokon jöhet a lazítás. :) Így csütörtökön Lindával és Sanyival elmentünk a National Gallery-be, illetve a Holland Parkba.

Huhh, nos a Nemzeti Galéria valami hatalmas. :) A bejáratnál elvettünk egy-egy térképet, és azon pipálgattuk, hogy melyik teremben voltunk, és még melyikben nem. Mikor kb a felénél jártunk, már annyira megéheztünk és elfáradtunk, hogy kimentünk szünetre a nem messze található Leicester Square-re és vettünk valami harapnivalót. Persze én egy nagy hamburgert ettem, ami megint csak csípett. Hiába, itt ez az én sorsom, pedig direkt hangsúlyoztam, hogy normált kérek... Utána következett a második felvonás. :) A kiállítás, akárcsak Londonban a múzeumok többségében, rendszerint ingyenes, csak ha valami nagyon extra van, akkor kell fizetni. Viszont a bejáratnál van egy nagy "persely", amibe szívesen fogadják az adományokat. Összességében tényleg nagyon szép volt, egy-két képet még a szobámba is kitennék. :) Már csak az ára miatt is... :D

Ezután már viszonylag későre járt, így más múzeumba nem érte volna meg elmenni, tehát a Holland Park felé vettük az irányt. Hmmm, nos ez valami gyönyörű. Eléggé szép környéken van, és nagyon jól elrendezték. Van benne egy japán kert, vízeséssel, mindenféle fácskával, kacsákkal. És egy másik részen pedig még strucc is van elméletileg, bár akkor csak a hangját hallottuk, nem jött elő. :( Papagáj viszont annál több repkedett ott mindenfelé. :) Jópofa volt! :)
Továbbá nagyon sok volt az idős ember, akik - gondolom- a kellemes idő miatt kiültek, hoztak magukkal uzsonnát, terítőt, evőeszközt, és borozgattak, beszélgettek. (Nem hajléktalanok voltak, és rendes bor volt náluk... :))

De teszek inkább fel pár képet a szövegelés helyett... :)

Az első fizum :)

Bizony... Ez a pillanat is elérkezett! Ma megkaptam az első fizetésemet... :D Ám előtte...

Megvagyok, jól vagyok, elvagyok... De, gondolom sokak nagy bánatára, továbbra sem tervezem, hogy itt fogom leélni az életemet. A helyzet ugyan javult, tehát már az első "sokkon" túl vagyok, de neeeem, nem nekem való hely ez a London. :) Szép, szép... és ennyi. :)

Ez már a harmadik hetem. Egész gyorsan telik az idő... Lassan megszokom a közlekedést, már nem ötször nézek, egyszerre, és mindkét irányba. :) Belejövök abba is, hogy ha a buszra várok, akkor bizony jobb, ha rendesen lengetem a kacsómat, ha jön a 29-es (nekem leginkább az a megfelelő) mert különben hiába a megállótábla, hiába a felfestés az úton, hiába minden, nem fog megállni a vezető. Bár hozzáteszem, eddig még nem volt rá példa, hogy ily módon hoppon maradtam volna. Az időjárás errefelé mostanában szintén remek! :) Nem igazán volt szükségem kedvenc kacsás esernyőmre, talán jobb is. Meg van egy picit nyekkenve, nem tudom, meddig húzza még... :( Viszont a hátsó kertben "napozni" valami isteni. Ezt persze nem úgy kell elképzelni, mint egy strandot... Csak szolidan, nadrágocskában, pólócskában... Közben néha az egyik szomszédtól átburjánzó, óriási tövisekkel felszerelt szederrengetegről lehet gyümölcsöt szemezgetni... Van "feeling"-je... :) Mint korábban említettem, itt az emberek nem fordítanak túl sok időt a kertjükre. Így a tőlünk jobbra lévő ház lakója sem. Azt nem tudom, férfi vagy nő, mert eddig csak egyszer láttam. Hosszú, ősz haja van, és akkor éppen egy létrán, nekem háttal ágaskodott, szedte a cseresznyéjét, illetve ezt inkább átfogalmaznám: szedte a cseresznyefáról azt az aszalt gyümölcsöt, ami még addigra nem rohadt le. De van egyébként egy diófája is, ami olyan magas, mint általában egy diófa, nos annak a tetején fut a szőlője. Biztos sűrűn metszi... Ám a lényeg, hogy már átjött hozzánk a szedre, ami eléggé finom... ;)

Most pedig a munkáról! :) Hm, hol is kezdjem... Szóval eleinte igen nehéz volt a helyzet, mivel elég sokan jönnek nyárra Londonba dolgozni. Persze mindenki előadja magát, hogy évekig itt szeretne maradni, és karriert csinálni, aztán amikor elérkezik a szeptember, akkor előveszik a bőrönd mélyéről a már hónapokkal korábban megvásárolt repülőjegyet, és haza mennek. Így kezdetben voltak nehézségeim, és a szerencsének köszönhetem, hogy most van munkám... :) Mégpedig Personal Assistant lettem... Nah nem egy vállalatnál, vagy irodában... :D És a munka sem papírtologatásból, iktatásból, unalmas gépelésből, vagy egyéb ilyesmiből áll. Az egész úgy kezdődött, hogy pénteken itthon voltam, tévét néztem, és jött egy fickó, aki nem túl kedvesen adta a tudtomra, hogy ő bizony belát a nappaliba, hogy van televízió, de a papírjai szerint mi nem fizetünk érte. Ugyanis itt az a nagy helyzet, hogy minden háztartásnak kötelező valami TV-adót fizetnie. Mivel azonban nekem lövésem sem volt, hogy ez valóban nincs fizetve, vagy mégis hol kellene bármilyen ilyen papírt keresni, felmentem a két cseh lányhoz, hátha ők tudnak erről. Lejöttek és elég parázs vita alakult ki, végül finoman kidobtuk a fickót, aki egy 5 000 fontos bírsággal fenyegetőzött, amennyiben nem adunk neki a helyszínen 1 000 fontot... :) Később jött a "Land Lord", aki csak nevetett az egészen, azt mondta, ne foglalkozzunk ezzel... Mindezek után az egyik lány, Hana kérdezte, hogy még mindig munkát keresek-e, mert amennyiben igen, neki lenne egy ajánlata. Ami pedig a következő: van egy srác, aki tolókocsis. És rá kellene egy héten három alkalommal vigyázni, vagyis három este. 21:00 órára kell odaérni hozzá, másnap délelőtt 11:00-ig ott maradni. Ami esetleg furcsa, hogy 12 órát fizetnek, viszont nagyon jó órabérrel... :) És tekintettel arra, hogy nagyrészt csak alszom... :) Úgy döntöttem, megpróbálom........ :) És sikerült... A program annyi, hogy 9-re odamegyek, beszélgetünk mondjuk éjfélig. Hm, ehhez még hozzá kell szoknom. Egyrészt mivel ugye angolul kell beszélgetni folyamatosan, ami elég fárasztó, meg khm-khm, hát én... akinek 10 órakor már leragad a szeme... Aztán ha este valami gondja van, nyilván nehezen mozog, akkor szól nekem, és én segítek neki. Például ha szomjas, vagy párna kell neki, vagy lámpát kell kapcsolni, vagy tudomisén. Ezt is meg kell szoknom... Nem túl pihentető az alvás, ha éjjel négyszer felébresztenek........ :) Másnap reggelit készíteni, kerekesszéket elővenni, fogmosásban segíteni, dolgokat a polcról levenni, és a kezébe adni. Nahh, semmi fürdetés, vagy ilyesmi... az már a nappali shiftre tartozik. :D Eddig háromszor voltam, a fizetés hetente van, ezért kaptam ma meg kétnapi béremet, a múlt hetit. Egyik este például kitalálta, hogy tegyük rendbe a szekrényét, kidobáltunk egy vagon felesleges ruhát. Ma reggel a bonsai fácskájával voltunk elfoglalva, leszedtük a leveleket, meg növényvédő szert tettünk rá. Szóval összességében nem rossz munka, de csak ideiglenes. Úgy tervezem, hogy amíg bírom a megszakításos alvást, addig csinálom ezt, mert emellett tudok majd iskolába is járni. :) Már abból is kinéztem egyet, legkésőbb jövő héten bemegyek egy próba napra, és ha tetszik, akkor hajlandó vagyok érte pénzt kiadni. :) Így a legvégső kezdési időpont augusztus 4. lehet. A kurzus négyhetes, napi három órával. De ez még odébb van...
A srácról... 23 éves, a neve Farhan Mian. Londonban született, de pakisztániak a szülei, elég komolyan vallásosak, muszlimok. :) Főleg a papa... Megnéztem volna a saját fejemet, amikor egyik éjszaka mentem ki a konyhába, és éppen ott imádkozott a földön, egy külön kis szőnyegen. Vicces lehettem, ahogy ráeszméltem, hogy valami korábban nem látott dolog szerveződött az egyébként tágas konyha közepére. Hirtelen vissza akartam fordulni a szobába, de akkor már késő volt, észrevett. :D De nem csinált belőle ügyet, még mosolygott is. :) És egyébként elég rendesek. Mint általában náluk, a család elég nagy... Ezt szintén volt szerencsém megtapasztalni szombaton. :) Az volt az első napom, így korábban találkoztunk, hogy megismerjük egymást... Nappal egy Matthew nevű srác, és Hana váltják egymást. Illetve persze vannak éjszakás műszakjaik nekik is. De visszatérve... Mivel szombat hétvége, ilyenkor mindenki Farhanéknál van. Egy kamionnyi gyerek, és két Ikarus busznyi felnőtt. Nagy főzés volt aznap, persze engem is megkínáltak. Korábban Matthew felhívta rá a figyelmemet, hogy csak úgy magamtól ne nagyon nyúlkákjak a hűtőbe, ami természetes, de ha megkínálnak valamivel, fogadjam el, mert halálos sértés a visszautasítás. :) Így mit volt tenni... Fogalmam sincs, mi volt az... Mintha főtt krumpli fel lett volna karikázva, és valamilyen bundába beleforgatva, de a bunda nagyon érdekes volt, nem hagyományos rántott húsos. Csak köménymagszerű dolgokat véltem benne felfedezni. :) Öööö, megkóstoltam, és hmmm... finom volt. Ezt csak úgy magában eszik, egy kis ketchuppel. Aztán jött a sokk. Szerintem kicsit piros lett a fejjem, és kerekedett a szemem, mert 10 másodpercen belül ott termett (ha jól tudom) Zara egy hatalmas korsó vízzel. Hogy fűszeres volt az étel, ööö, enyhe kifejezés... :) Nagyon durván csípett. És meg kellett enni mindet... Szerencsére a gyomrom nem fájt utána, de azóta igyekszem elkerülni a konyhás szituációkat. :) Bár a család nagyon vallásos, Farhan nem... :) Imádja a koncerteket, a fiatalos dolgokat, a whiskeyt, a vörös bort, az éttermeket, és minden ilyesmit. Úgyhogy összességében jófej. A többi pedig majd elválik... :)

A fizum nagyobb részét be is tettem a bankszámlámra, hogy ne legyen már olyan árva. :) Szóval a munkával jelenleg itt tartok! :) Az iskoláról is meséltem... Úgyhogy akkor most talán ennyi... Ez a rész nem lett valami összeszedett, köszönhetően a kevés alvásnak, és a mostani kései órának... Utólagos elnézést mindenkitől... :)

Képek - Hampstead Heath

A tónál







London az említett parkból. Rengeteg nevezetességet lehet látni... Ugye? :)

Ezt kaptam!:) Saját készítésű és nagyon jó illata volt. ;)

Szösszenetek

Hűűű, már nagyon régen nem meséltem semmit, úgyhogy azt hiszem itt az ideje. :) Persze semmi extra vagy egetrengető dolog nem történt azóta, de egy-két apróságot leírok. :)

Nos voltam egy újabb Parkban (képek későbbb). Igen, nah, Tiziano mutatta... :P Elég messze van tőlem, annyira, hogy én északon vagyok és középen, az a park pedig északon és nyugaton. De az itt messzinek számít, jó? :) Már a hármas zóna, aminek annyira nem örültem, mert az én Oysterem metróra 1-2-es zónára jó, buszra persze mindre, de hát ki akar két órákat buszozni, hogy egy városon belül eljusson akárhová is... Ám végülis nagy szerencsém volt... ;)

- Egy kis kitérő: Oyster kártya itt olyan, mint otthon a bérlet. Lehet többfélét venni, van ami egy hétre szól korlátlan utazásra, van ami egy hónapra korlátlanul, van ami olyan, mint otthon egy feltöltőkártyás telefonban a sim kártya, teszünk rá egyenleget, és akkor azt töltögetjük, amikor pedig felszállunk a buszra, a gép levon annyit, amennyiért utazni lehet az adott járművön. Nekem a legelső van, amit hetente töltök, és korlátlanul utazgatok vele adott zónákon belül. -

A szerencse annyiból állt, hogy ez még múlt szombat reggel történt, és sajnos műszaki probléma volt, így lehalt az Oyter rendszer. Annyira, hogy aki aznap használta a kártyáját, annak tönkrement, így az enyém is. Viszont az összes kapu nyitva volt mindenhol, szabadon átengedve a jónépet az utazás minden örömének... Úgyhogy ingyen kószáltam a hármas zónában. :) A hely neve egyébként, ahol voltunk Hampstead Heath. Nagyon szép, eléggé "jó környék", ami azt jelenti, hogy szebbnél szebb angol ruhákban szebbnél szebb kutyusokkal szaladgáltak ott az emberek. Bácsik szoknyában, nénik puccos kis esernyővel... :) Nagyon szééép volt... :) Egyébként ez a park, talán fogalmazhatok úgy, hogy egy dombon fekszik, emiatt viszonylag jól rálátni Londonra. Készítettem is két képet, amin több nevezetesség felfedezhető. ;) Amúgy rengeteg mókus van itt! :) És nem félnek az embertől... Városi guberálós mókusok, a kukák környékén fogócskáznak, és ha zacskózörgést hallanak, rendesen kunyerálnak. :) A cseresznyéért például még a fél métert is bevállalják...

Persze aztán a kártyám másnap és harmadnap sem működött, így az lett az eredménye, hogy egy metrós bácsitól kaptam egy nyomtatványt, amire mindent, de mindent rá kellett írni magamról, már éppen csak a súlyomat nem, és egy másik metrós bácsi ezért cserébe adott egy új kártyát. :)

Közben Isabellel egyre jobban megértjük egymást. Szegény talán már unja, de állandóan nevetek rajta... :D Még mindig gondjai vannak a szavakkal, de amit tudok, azt megtanítok neki. :) És mivel általában ez úgy megy, hogy megyünk valahová, magyarázok neki, és ugye látom, hogy nem érti szegény, gyorsan körülírom a dolgot, persze azt sem érti... Akkor megpróbálom megmutatni, ha van olyan a közelben. Utána ő megpróbálja kimondani, de mivel leírva nem látja, eléggé más lesz az eredmény... De azért haladunk, én érzem, hogy jó úton járunk. :)

A minap voltunk futni a Finsbury Parkban. Mostanában elég jó volt az idő, így Isabel rávett - persze nem kellett sokáig győzködnie -, hogy "ekszöszájz, ekszöszájz", vagyis mozogjunk már valamit. :) Indulás előtt pár perccel beállított Tiziano, és velünk tartott, mint néző, én pedig a parkban lévő futópályán körözgettem kedves szobatársammal. Ez idáig rendben volt, ám mikor végeztünk, Tiziano közölte, hogy a fickó, aki nappal a pályán van, elbúcsúzott tőle, és mondta, hogy majd másszunk ki a kerítésen. Hahh... :) Szegény Isabel... kiakadt, mert a kerítés kb két és fél méteres, ő maga pedig úgy 140 cm. :) De aztán megoldottuk a dolgot, minden bátorságát összeszedve csak kijutott ő is. :) A legközelebbi futásnál már nem volt ilyen gond, mert nem a pályán futottunk, hanem konkrétan a parkban, mivel nem túl apró, debella fiatalemberek amerikai fociztak a füvön... :) Egyébként ezen a helyen szintén sok a mókus és a kacsa. Igényes park, gépekkel takarítják a betonozott utakat, és estefelé sok magányos srác sétálgat ott. Gondolom dealerkednek......

Jajj, és szerintem az új kedvenc boltomról még nem is beszéltem!!!! :) A neve Morrisons, hát valami csúcs. Nagyon jó édességek vannak, és nagyon jó áron. Mindig van valami egyet fizet, kettőt kap akció (ez a kedvencünk Isabellel:)), vagy egy fontért lehet elvinni az amúgy másfélbe kerülő dolgokat. Továbbá rendes ennivalók is vannak, úgyhogy azóta csináltam ám rizst! :D És nem ám ilyen tasakosat, hanem rendeset, szépen fedő alatt párolgatva, felöntögetve... :) Ugye Anya most büszke vagy rám? :))) Még a végén tényleg fel fogok nőni! :) Köretnek a fiúk kitalálták, hogy egyek hozzá csigát... Múltkor megint gyűjtöttek párat, és csináltak belőle pörköltöt. :S Most már tudom, milyen a csigapöri szag... Inkább kihagytam, de azt mondják, olyan mintha csirke lenne... Undi volt, még látszott a testén a mintája... Először vízbe kell tenni, hogy kibújjon a házából, különben aztán majd nem lehet kiszedni, utána jól felforralni őket, és kész is az alapanyag. Grrr... :D De visszatérve, nem ám ilyen gyorskaján élek, hanem főzögetek. Chef ugyan még nem vagyok, de... :)

Tegnap voltam az Oxford Streeten... Iszonyatos mennyiségű embertömeg. Leginkább ezzel jellemezhető. Amin jót nevettem, az egy Primark nevű hely volt, ez egy bevásárlóközpont jellegű dolog, kétszintes, de az egész egyetlen bolt. Leginkább ruhák (vicces holmik tömkelege), lakástextíliák vannak, és mi más? Hát emberek... Bár ezt nem csodálom, amikor hét pár zoknit két fontért meg lehet venni, vagy nadrágot háromért... Nah igen, a minőség az már más tészta. :)
Időközben voltam a bankban a kártyámért, másnap megérkezett postán a PIN kódom, úgyhogy már lovacskás dombornyomott kártyám is van. :)
És ha már posta... Itt szombaton is jár a postás... A levél, amit az én drága, egyetlen Anitám csütörtökön postára adott nekem, szombaton meg is érkezett. :)

A házi bácsi továbbra is aranyos, és nagyon szépen beszél angolul, de nem örülök neki, hogy kitalálta, hogy újra kellene csempézni a földszinti zuhanyzót még ezen a héten. Így az most használaton kívül van, a régi csempéket már le is szedték. :( Csak az emeleti fürdőt lehet használni, ahol a maradiság valami csúcs. Nincs zuhany, csak kád. Nincs keverőcsap, csak külön hideg, és külön meleg víz. Ejjj... Sokkhatás van minden este. :) És tömeg... Mikor ki a gyorsabbb...

Tegnap nem is aludtam valami jól, illetve nem tudtam elaludni. Remélem, hogy ez csak most volt így, mert megtapasztalhattam, hogy Isabel egy picit horkol. :) Nah jó, annyira nem picit, de azért annyira sem, hogy ha egyszer elaludtam, akkor utána már nem ébredek rá fel... Bár arra sem, hogy ötkor felkel, és elmegy... De akkor is... :] Szééép este volt... :)

:)

Képek - Én, én, én ... és London :)

Trafalgar Square.

Nórival a National Gallery előtt.










Trafalgar Square.










Trafalgar Square.








Nórival a double deckeren.









Big Ben.







A Westminster hídon, háttérben a London Eye.

Képek - Vegyes

Szép felhők! ;)







Van, amiben még gyerek vagyok... És? :)











Ezt csinálta nekem Isabel... :)








;)






Ez csak úgy az utca... Green Lanes.







Double decker.